EZ

Encsi barátném szerzett egy csudijó receptet, s úgy gondolta, hogy ennek egyenes arányos folytatása az, hogy mi a rá vésett betűket betartva EZ-t meg is sütjük. Azért hívom EZ-nek, mert nem igazán lehet tudni, hogy mi lett belőle...Így kitaláltam, hogy mindenki döntse el saját maga, miután szépen kitöltötte a totót. Tehát, emberek, elő papírt és ceruzát és hajrá, az igazság nyomában!

Minden alapanyagot megvettünk, ami szükséges volt EZ elkészítéséhez?
a) igen
b) persze
c) az a) válasz a helyes

Betartottuk a sütési eljárásokat?
a) hogyneeeee
b) persze, mindig
c) most őszintén, kinek van ideje fél napot pihentetni a tésztát...elég egy óra is

Betartottuk a sütési időt?
a) természetesen
b) hellyel-közzel
c) belátásunk szerint döntöttünk...

Mit akartunk eredetileg készíteni?
a) mézeskalácsot, nem túl keményet, finomat, lágyat az egész család örömére
b) mézes ropit, amit alig visz a fogunk, és talán egy kicsit még égett is
c) egy kisütött, nyers, majd újra összegyúrt és kinyújtott és kisütött masszát (EZ)

S vajon mit sikerült sütnünk?
.....
.....
.....

De a családnak ízlett...Tamásnak, Bisének, Annának...

No comment.


by: Dudláj

Szülinapom memoárja

Szombaton volt a születésnapom, ami a legjobb szülinap volt eddig, amit valaha megéltem.

A napunkat, szombat lévén, a Rex Tanodában kezdtük. Nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszenek a foglalkozások, amiket az oktatók elkövetnek. Általában a kutyaiskolába menetelem célja: olyan emberekkel találkozni, akiket nagyon kedvelek, figyelni az oktatókat és sok mindent ellesni tőlük, szétsimogatni az összes kutyát és a barátommal lenni.
Miután megbizonyosodtunk róla, hogy senki nem változott egy fikarcnyit sem, vagyis mindenki éppoly mértékben hülye, mint múlthéten, kb. ilyen tájban volt, leültünk társadalmi életet élni. Történetekkel szórakoztattuk egymást, amiből sokat tanulhat az ember, és igazán fontosak személyiségfejlődésünk szempontjából. Mikor ezzel végeztünk, Bise és én felpattantunk a Tűzvillámunkra (ketten egyre) és elindultunk haza.

Később, 5 óra tájban elmentünk a pólus Centerbe, s meglátogattunk egy nyilvános, a nagyobb közönség előtti vetítésre alkalmas, többnyire homorúan emelkedő padlóra rögzített vagy mobil széksorokkal rendelkező terembe, és megtekintettük egy műsor második részét, mely az Afrika délkeleti partjainál lévő, az Indiai-óceánban található szigetországról, illetve 4 jóbarátról, egy Panthera Leoról, egy Equus quaggaról, egy Hippopotamidearól és egy Giraffa camelopardalisról , név szerint, Alexről, Martyról, Glóriáról és Melmenről szól. Igazán kellemes szórakozás volt.
Mindezek után egy étterembe mentünk, és ott előkelően elfogyasztottuk a vacsoránkat.


A nap minden percét borzasztóan élveztem. És ezt főként a barátomnak köszönhetem.

by: Dudika:)

Nyálas, de szeretlek...

Ma reggel, ma délelőtt csak gondolkozom...és közben mosolygok...Elhiszem, de közben csak mosolygok...Hiszen én ezt akartam...azt akartam, hogy szeressen engem nagyon...és most megkaptam...és alig hiszem el...és minden egyes pillanatban könnyek gyűlnek a szemembe...az örömtől...a megkönnyebbüléstől...a szerelemtől... És bárhová megyek majd, fogom a kezét, és kihúzom magam, hogy igen, ő a barátom, ő az, akit szeretek, és majd jó lesz mindenkire mosolyogni, úgy igazán, örömből, mert összetartozunk, és ezt mindenki látni fogja... Ma reggel még nem kelt fel a nap, viszont a fénye visszatükröződött a Holdban...gyönyörű volt... Találtam egy szösszenetet a Holdról...érdekes...és talán nem véletlen. Szerintem illik majd ide.

A Hold színe

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett..

(Alkayoni Papadaki)

...Egy tekintet...

Olykor nagyon nehéz megfogalmazni az érzéseket. Nehéz eldönteni, hogy mit is érzünk valójában, vagy érezzük-e azt, amiről azt hisszük, hogy még mindig érezzük.
Az egyik pillanatban még fülig érő szájjal, a másikban pedig már könnyet visszapislogva rejteni el... mindent...

Egyszer azt akarni, hogy igenis, legyek már fontos, legyek már valaki, hívjanak fel azonnal, kérdezzék meg, hogy vagyok, mikor vagyok, miért vagyok...
Aztán meg azt akarni, hogy semmit se akarjanak tőlem, csak hagyjanak békén, ne is szóljanak hozzám többet, ne tegyenek fel ostoba kérdéseket, ne kelljen megmagyarázni semmit...csak ülni csendben és mondjuk rajzolni annak, aki örül neki...a barátomnak...a húgomnak...magamnak...


Vagy csak belemélyedni emlékekbe, amik megírják az egész életedet...és az érzéseidet...
...meztelen talpak nyoma éjszaka a padlón, amikor az ágy másik fele szuszog...
...kihűlt vasaló szobában felejtése...
...a párás tükrön egy ujjal írt üzenet...
...hajnali szendergés horgászat előtt...
...két száradó törülköző, ahogy összeérnek...
...elalvás előtti álmos csók...
...festékfoltok keresése még másnap is...
...haj felkontyolása, majd azon nevetés...
...simogató tekintet után egy simogató kéz érintése...
...sóhaj a vállgödörbe, ami csiklandozza a nyakadat...
...egy sokszor ismételt ölelés, ami szavak nélkül beszél...

...Egy tekintet...

by: Dudláj

Egy tanár gondolatai...

Egy tanár gondolatai Zh írás közben..:)

Ez igen.. erre számítottam! Bámulnak csak maguk elé, mint borjú az új kapura.Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenéstől! Ezt a példatípust direkt nem vettük gyakorlaton... Valamit a Zh-ra is kell tartogatni, nemde?
Úgy teszek, mintha rájuk sem figyelnék, hagy kezdjenek mozgolódni.
A Kovács már lapozgatja is a könyvet... Elvehetném, de minek, úgyis rossz képletet másolt ki.
Úgyis elégtelent kap, és még nem is voltam szigorú.. és még puskázhatott is!
Ah, Barabás is rátalált a jó képletre, legalábbis, azt hiszi... De nem. A jó képlet nincs benne a könyveb. Pontosabban benne van, de hibásan. Nem véletlen választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír.. ÉS ezért ülök én itt.
Majd legközelebb rendesen felkészülnek, és akkor kapnak egy nagyon primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Nem fogják elhinni, hogy egy szorzás meg egy összeadás az egész. Egy olyan szintű, amit egy általános iskolai második osztályosok is tudnak. Elbonyolítják majd az egészet. Aki pedig megoldja, azt azért nem fogadom el, mert nem általános iskolai módszerekkel kell egy egyetemen dolgozni!
Legalábbis a hallgatóknak nem.
Megadtam azt az adatot is ami tévesen van benne a könyvben. Így nem gyanítanak semmit.
Több adatot adtam meg a kelleténél, azok kedvéért, akik megszokták, hogy minden adatot fel kell használni. Addig osztanak, szoroznak, míg ki nem jön a kérdéses mennyiség.
Ez ma legalább tíz egyest fog szülni.
Ez az.
Helyes, Barabás kirakta a dolgozatot a pad szélére, a mögötte ülő már másolja is.
A Szabó meg előreadott egy kis cetlit a helyesnek vélt eredménnyel. Nagyon jó, várt sebességgel terjed az elégtelen!!
Horváth túl akar járni az eszemen. Szerencsétlen nem tudja hogy ez eddig csak a pasimnnak sikerült. Jól felkészült a Zh-ra, még a helyes képletet is tudja. Legalább 5 perce készen van, és büszkén feszít. Na, nem sokáig. Számítottam rá, hogy nem lehet semmivel sem megzavarni, ezért még tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen odaballagunk hozzá, és szépen észrevesszük.... Na, ez meg is volt..még neki állt feljebb!
Szemtelenkölke!
Nagyon elkanászodtak a mai fiatalok...
Régen sokkal jobb volt, nem kellett ennyit manőverezni. Csak a teljesen kész, hibátlan példákat fogadtam el, melyeknek a végeredménye is hibátlan volt. Persze, olyan adatokat adtam meg, és olyan képletekkel kellett dolgozni, hogy az atyaúristen sem fejezte volna be időbe. De ezek a rohadt számológépek megnehezítik a dolgomat.. De kifogni nem tudnak rajtam.
Úgy látom, mindenki kész...beszedhetem.

Igy kell Zh-t iratni, nem kell utána órákat vesződni, öt perc alatt kijavitom az egészet:D

by: Dudláj

Limuzinban...

Az emberek nagy bölcsen azt mondják, hogy a pénz nem boldogít, mindenkinek arra van szüksége, hogy szeressék, legyenek barátai, legyen olyan családi háttér mögötte, hogy biztonságban érezze magát...aha...és közben meg haljon éhen..mindig számolgassa a pénzt, hogy erre van, erre nincs, nem veszek tejet, mert tegnap vettem, az olcsóbb csokoládét eszem, mert a másik 10 forinttal többe kerül, ajaj, lassan elfogy a vaj, pedig jó lenne, ha még egy pár napig elég lenne...
De közben ott vannak a barátaid...akik ugyancsak nem gazdagok, akiknek a segítségére nem számíthatsz mindig, mert az már nem lenne etikus, és a barátodat sem használhatod ki...akkor sem, ha ő ezt szívesen teszi...

Szóval, igen, fontos a család, ha van, fontosak a barátok, ha vannak, de ha ebből legalább egy is hiányzik, akkor már van egy kis probléma...

Egy este, séta közben szóba került a pénz. Méghozzá úgy, hogy azt mondta a barátom, hogy mi lenne, hogyha egyszerre egy nagyobb összeget nyerne. Akkor mit is kezdene vele...Mondtunk egymásnak mindenfélét, hogy mi lenne és mi nem. Közben arra gondoltam, hogy igen, soknak hangzik mindaz, amire vágyunk, pedig nem az...nem kellene, hogy az legyen. Hiszen egy ház általunk berendezve nem kellene, hogy luxus legyen...egy olyan autó, amiben kutyákat is lehetne vinni, nem kellene, hogy luxus legyen...egy laptop nem kellene, hogy luxus legyen...Szerintem ezek nem nagy kérések...

Miután ezt megbeszéltük és beültünk az autóba, úgy éreztem, mintha egy limuzinban ülnék, egy csodálatos pasi mellett, aki minden kívánságomat lesi és nap mint nap azon fárad, hogy jól érezzem magam...és ebből a csodálatos pasi ott ült mellettem...lehet, hogy tényleg nem a pénz boldogított engem akkor...?

by: Dudláj:)

Rex Tanoda

Elkészült a Rex Alapítvány tanodája, ahol a kutyusokat minden földi jóra lehet tanítani. Az iskola címe a következő:


rextanoda.fw.hu


És akik oktatják:

Fritz, Roli és Bise

by: Dudláj

Kutyasuli 2.

Itt egy új kutyaiskola, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. A Rex Alapítványnál található, amely pedig az Óceánárok utca 33. szám alatt található, amely megközelítését tekintve nem túl bonyolult. A Rex honlapján meg lehessen nézni, hogy merre kell menni, de nem nehéz az odajutás, hiszen még én is megtalálom, ami azért, valljuk be egymásnak, elég nagy dolog...

Készültek képek is. Nézzétek, feleim!

Bise kiképzést tart a kezdő csoportnak

Gazdik a kutyáikkal

Ágota egy menhelyi kutyussal, Tremivel

Dorci Venyige Lázárral



Fritz Ivánnal és az Ügyvéd Úrral, no meg két tehetséggel, Istrával és Jodával



Fritz Fekete Fritz-cel, akció közben



Fanni kedvenc elfoglaltsága- ugrás közben



Roli és Ditke szemük fényével



Slapi a gazdájával, Zolival



Kriszti Ronnie-val



A fiúk akció közben



Macikát motiválja a laszti


Sikeres vadászat után

by: Dudláj

Kutyasuli...

Kutyasuli

Huh...ha minden igaz, kutyasuliba fogok járni...persze nem csak én, hanem egy kutyuska is, aki nekem nagyon szimpatikus és aki a Rex Alapítvány egyik kis árvája.
Eddig is érdekesnek tartottam az ilyen foglalkozásokat, néhányat a nyár folyamán láttam is. Ezek után mindig nagyon jókat és tartalmasakat beszélgettünk, akár többen is, arról, hogy hogyan is néz maga a tanítás, hogyan lesz ez célszerű és tudatos, milyen módszerek léteznek, ezeket hogyan és hányszor lehet alkalmazni, mennyire élvezik ezt a kutyák...
Persze arról is sokszor esett szó, hogyan kell megfelelő körülmények között állatot tartani, mire kell odafigyelni az együttélés alatt, hogy az mindkét félnek örömet okozzon.
Most már sokkal többet tudok erről az egész, mondhatni, folyamatról, és a leendő kutyámat tudatosabban fogom nevelni, hogy kinyíljon számára a világ, tudjon örülni a velem eltöltött időnek vagy akár más kutyagyerekekkel való hancúrozásnak.

Egyébként ennek a kutyaiskolának a honlapja is készül már, hamarosan mindenkinek elérhető lesz, így azok is megismerhetik a sulit, akinek sajnos nem volt alkalma még a tökéletesen felkészült, tapasztalt, kutyabarát és nagyon jó fej oktatókkal személyesen beszélgetni...bármiről.

Persze, ami késik, nem múlik...:)

by: Dudláj

Még ilyet...

Fantasztikus hétvégém volt...

Kezdődött azzal, hogy Fikusznál töltöttem egy hétvégét (péntek estétől hétfő délutánig) és nagyon jól éreztem magam.
Pénteken, mire odaértem, már ott voltak azok az emberek, akiket kb. egy éve láttam utoljára. Olyanok is voltak, akiket még nem is ismertem.
Buliztunk. Szolid buli volt. Ment a zene, beszélgettünk, 18+-os activityt játszottunk, rengeteg idióta képet készítettünk, amelyeket nemsokára ezen blogon is publikálok. Kb. fél 3 felé mentünk el aludni. Fikusszal kisajátítottuk Peti (az öccse) szobáját. Szegény Petya a konyhába szorult. Zita, Fikusz öccse és Ati, Zita barátja együtt aludtak, a legkisebbik testvérrel. Andris, egy barátunk, Peti szobájában aludt. Szóval a ház fullon volt, egy tű se...szokták mondani a bölcs emberek...:)
Egész hétvégén mi főztünk mindenféle finomat, éjjelente átjöttek ugyanazok a tagok és beszélgettünk, társasoztunk.
Nagyon szuper volt. Olyan, mint egy nyaralás, ami már nagyon rám fért. Meg mindenkire, aki ott volt.
Szóval:

SZUPI-SZUPI-SZUPI VOLT!!!!!


Még ilyet...MÉG ILYET!!!

BY: Dudláj

Nagyon szeretni...

A költőhöz odament a tengerparton egy kislány és elkezdett vele beszélgetni...

"- Te mindig így vagy? Így egyedül?
- Néha még rosszabbul is- mondta neki a költő.
- Hogyan lehet rosszabbul?
- Úgy, hogy az ember nincs egyedül, mégis egyedül van...
- Akarod, hogy a feleséged legyek?
- Hát tudod te. mit jelent az, hogy feleség? Mit jelent feleségnek lenni?
- Tudom hát! Nagyon szeretni!
- És nagyon szeretni mit jelent?
- Úgy csinálni mindent, hogy neked jó legyen, és hogy ne legyél egyedül, még akkor sem, amikor egyedül vagy."

(Jevgenyij Jevtusenko Talizmán c. elbeszéléséből)

Leltár...

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem,
arasznyi múltam el nem cserélem.
Mi volt mi nem lett eddig, mindegy már,
felnőttem, élek, enyém a leltár.

Valami mégis megszakadt félbe,
egy évig egyszer játszani kéne.
Szánkázni télben, fürödni nyáron,
csücsülni hajlós cseresznye ágon.

Játszani kellene, elég a vasból,
csördül a zápor, ezüstös ostor.
Teteje ezüst, arany az alja,
gurul a szívünk, két iker-alma.

Játszani gyerünk, játszani, jól van...
Kiskacsa fürdik fekete tóban...
Nem megy a játék, kezemben vassúly,
zubogó vérem verése lassulj...

(Buda Ferenc: Foganni könnyű)

Szily László: Etetés

Kaptam kölcsön Bisétől egy fantasztikus könyvet. Szily László írta, Etetés a címe.
Elvileg ez egy horgászoknak való könyv, hogy így és így kell horgászni.
Csak gyakorlatilag nem az. Persze a horgászatról szól, de nem úgy, mint más ilyen témájú könyvek.

Én azt hittem, meghalok a röhögéstől...és gondoltam, megosztok veletek egy részt belőle.

A két horgász a könyv írója (lírai én...höhöhö) és legjobb barátja dr. I., aki egyébként egy boncoló orvos.

A kiválasztott rész arról szól, hogy miképpen lehet művészien elkövetni a bottörést (vagyis hány féle módon lehet a horgász béna...)

Akkor hát vedd és olvasd:

"A művészi bottörés lényege azonban éppen az, hogy véletlenül történik, egyesekkel mégis sokkal gyakrabban.
Egy jól trenírozott horgászkutya beszerzése esélyeinket sokszorosára növeli. Ha barátunk kis kedvencét is magunkkal visszük, nehezen maradhat el a siker. Ez az egyszerű recept ajándékozott meg az egyi legszebb, műértő körökben azóta is emlegetett töréssel a Bánhídai Hőerőmű hűtőtaván.
A másnapi keszegezést tervezgettük I.-vel a Zóna Büfében. Bobtailje, Majszi a tizedik kockacukrot kunyerálta lógó nyelvvel a dúsan tetovált pultostól, én ugyanúgy a tizedik gin-sört. A vicces kedvű pultos ezúttal nem a földre, hanem a kutya orrától 5 centire, a bárszékre tette a cukrot. Majszi vadul szimatolt - hol van az a kurva cukor??? -, majd könnyes, vádló tekintettel összeomlott. Horgászkutyám, Tapi közben azzal kísérletezett, hogy lehetséges-e a földön fekve kienni a tálból az ajándék körömpörköltet.
Kértem a felszolgálótól egy ollót és egy flakon extra zsíroldó hatású mosogatószert, és nekiláttam kibányászni a csontdarabkákat az állat bal hallójáratából. I.-vel egymásra néztünk. Igen. Minden korábbi tudósnál közelebb állunk ahhoz, hogy sikerüljön kitenyészteni az agy nélküli kutyát.
- Beszélj róla! - bátorított I. a kocsiban, a Bánhídai Erőmű felé tartva. Okos kutya, vakartam meg Tapi fejét, aztán nagy levegőt vettem, hogy belekezdjek. Az állat úgy érezhette, hogy túl keveset szerepelt az úton, fejét ezért gyors mozdulattal beszorította a fékpedál alá. Alig egy órás gyaloglással találtunk traktorost, aki egy ezresért kihúzott a szántásból, így folytatódott a horgásztúra. Bolognai, vagyis igen hosszú, teleszkópos bottal akartunk keszegezni az erőmű télen is langyos hűtőtaván.
Kihúztam vadonatúj, negyvenezer forintos bolognai botomat. Majszit láthatóan felizgatta a damilon fityegő úszó, mert tőle szokatlanul gyors mozdulattal a szájába vette és elkocogott vele. Az orsó fékjét még nem állítottam be, a bot ezért veszélyesen görbült. Visítva hívogattam az agyatlan bobtailt, de az csak ment. Tapi megérezte, hogy itt a nap csúcspontja. Odaugrott a sporttáskámhoz és hirtelen belepisált. Nagyot rúgtam a gusztustalan állat felé, de Majszi éppen akkor rántotta meg a damilt. Hanyatt estem, és letörtem a bot spiccét.
Egyszer elég a kutyakínzásból is, újra felszereltem a most már csak hatméteres botot. I. közben összegyúrta az etetőanyagot. Bőven megszórta csontkukaccal, aztán a kész gombócokat bedobálta jó húsz méterre. Tapi nagyon örült a váratlan ebédnek, hálásan meglibbentette farkát, bevetette magát a vízbe, és elúszott a gombócok irányába, mire azonban magával ragadta az erőmű hűtőrendszere felé sodró áramlat.
Majszi kicsit anyátlanul nézett körül. A gát tetején hórihorgas, bőrzsekis fickó kocogott Tatabánya irányába. I. bőrzsekit visel. Az az alak bőrzsekit visel. Az az alak I. Majszi mindent értett, és már rohant is. Én csónakot kerestem, I. tőle telhetően futott.
Félóra múlva egyszerre értünk vissza a horgászhelyre. A kutyákat gúzsba kötöttük és kloroformos ronggyal elkábítva a csomagtartóba tuszkoltuk. A horgászattól valahogy elment a kedvünk. Hazahajtottunk I.-hez. Bérelt szobája közepén nagy máglyát raktunk, és a parázson megpirítottunk két Balaton szeletet. A két kutyát bezártuk a kamrába. Majszi ugyanis éppen tüzel. A kölyköket majd eladjuk a leggazdagabb amerikai természettudományos gyűjteményeknek. Kaszálunk egy kalap pénzt, és megalapítjuk a világ első Halőrkutató Intézetét.
De horgászni, azt soha többé nem fogunk."



Nah, nekem ez az egyik kedvenc részem, bár mind az, de ez (meg még egy) kiemelkedik a többi közül.

Ja, és a kritika róla. Az sem semmi.

• A paptetű nemi élete mindenkit érdekel. Végre tisztán látunk. Ideje volt, Köszönjük, mester. (The New York Time)
• Bölcsészlányok, ettől bepisiltek. (Károly)
• A hal él! A horgász gyilkos! Óvszered használd kétszer, mert a gumi is környezetszennyez! (Greenpeace)
• Én nem értek a horgászathoz. Nem tudom, hogy néz ki a keszeg. De bölcsészlányokkal szeretnék levelezni. Írjatok! (Károly)
• A horgászat szép hobbi, csak drága, kivéve, ha ingyér van, mert a rokonunk Florida partjainál hajótulajdonos és milliomos. Akkor nem olyan drága. És ha ad pálinkát is, akkor részegen hányhatunk az óceánba, ami nagy. (Cement, Az Élet Kötőszövete)
• Jó (Híradó)
• Sőt! Kiváló. (Híradó, második kiadás)
  

Kutyakocsi

Sokan nem is tudják, hogy létezik az a szó, hogy kutyakocsi. Én sem tudtam.
Sokan azt sem tudják, hogy mire használják.
Ehhez segítség lehet egy honlap, hol minden ilyen információt megkaphat az ember.

www.kutyakocsi.fw.hu

Szerintem nagyon szép dolog segíteni egy-egy állaton, akármilyen élőlény is az illető.
Gondolom, nem vagyok vele egyedül, hogy végtelenül tisztelem az ilyen embereket.
Őket is, akik a kutyakocsival már több kutyán segítettek.


by: Dudláj

Amikor nem számít...

Néha elég egy pár óra vagy egy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.

Csak van valami.

...

Jó napom levős...

Hm, tegnap nagyon jó napom levős.

Endruval találkozós, a Westendbe elmenős, ott császkálós, és közben kitalálós, hogy éhes levős. Endrut elküldős, hogy asztalt keresős, én meg közben kettőnknek kaját vevős. Endru több kört menős, asztalt csak nehezen találós, lelülős, étket megevős, és közben azon gondolkodós, hogy kutya miért ugatós.
Majd Margitszigeten Borit keresős, ő mondós, hogy, mivel minket nem találós, hazamenős. Végül a Mammutban találkozós, ott egy padra leülős, szerintem nem túl éretten viselkedős.

Majd esőben a Westendbe visszamenős, kis híján éhendöglős, úgyhogy kaját vevős és azt mind megevős.

Nap kisütős, így mi Margitszigetre menős. Út közben röhögős, mindenki minket nézős. McDonalds-ba menős, pisilős, vizet kifröcskölős, röhögést visszatartós, míg az étkezdéból kijövős.
A szigeten libikókázós, padon ülős, sok játékot kipróbálós, majd hintázós. Közben nevetős, mesélős, ugatós, nyávogós, röfögős, tyúkolós.

Hazaindulós, végül a koliban alvós, beszélgetős, Bakáts tér keresős, de nem találós, mert közben észrevevős, hogy cs-vel írós.

Telefonálós, beszélgetős, és közben örülős, hogy engem felhívós.

Beszélgetésbe mindenki bealvós, mert már holnap levős ,és egyébként is...:)

by: dudlájos

Nem egyedül...ugye?

Nahát...

Kezdjük egy jó hírrel: sikeresen elköltöztem, immáron teljesen és véglegesen gyermekkori barátnőm, Nyuszkó segítségével. Kb. délután 5-től este fél 9-ig pakoltunk. Nem volt egy könnyű menet. De túl vagyunk rajta.
Úgyhogy most már Dudláj végérvényesen szabad. Aminek persze nagyon örül. És azt hiszem, hogy egy kicsit tudathasadásos is, mert E/3-as személyben ír saját magáról...

Lassan kezdődik a nyár, nekem már elkezdődött az élet, remélem, szebb lesz, mint az eddigi...Nagyon szeretném, hogyha ez nem megint egy harc lenne az élettel szemben, hanem valami jó, amiért érdemes csinálni.

Ezzel az "új élettel" rengeteg mindent nyertem. Régi barátokat, akikkel eddig is szerettem lenni, de nem nagyon lehetett, mert mindig sietni kellett haza, új embereket, és egy férfit, aki nagyon fontos nekem, jó vele lenni és jó érzés, hogy ő is szeret velem lenni.

De vesztettem is. Tulajdonképpen egy családot. Egy olyan családot, aki már régen nem volt. Na de milyen dolog, hogy valakinek nincsen családja? Elég rossz. Nem számíthatsz senkire és semmire, magad vagy, ha tetszik, ha nem.
És persze ott van a Húgom, és gyermekkori barátnőm Moncsi és Nyuszkó, akikkel nem fogok olyan sűrűn találkozni, és akik nagyon hiányoznak nekem, már most.

De mégis itt van mindenki. Akkor, amikor én akarom és amikor ők akarják. És ez, remélem, így is marad.

by: Dudláj

Dudláj, Dudláj...

Ez itten a Dudláj-dal forrása...

Nagyon kész! Dalt írtak nekem/hozzám/rólam.
Hallgassátok meg, különösen figyelve a szövegre, főleg a refrén a fontos.

From: Dudláj's Egoblog
To: Minden imádómnak

Ígéret

Megígértem magamnak valamit, amit igyekeztem betartani.
Méghozzá azt, hogy a 40. bejegyzésem az lesz, hogy elköltöztem...
Nos, sikerült.
Elköltöztem.

Köszönöm azoknak a segítséget, akik végig mellettem álltak és szerettek. Sok ilyen van, felsorolni nem nagyon tudom, viszont kettőt mindenképpen ki szeretnék emelni belőle.

Különösen egy csodálatos családnak és az ő egy szem pöttöm kis szőke kislányuknak köszönhetem. Nagyon sokat tettek és tesznek értem. Köszönöm.

És még annak a csodálatos embernek, aki nagyon sokat segít nekem, mióta jobban megismertük egymást. És semmit sem enged megköszönni, számára ez természetes és én ezért nagyon hálás vagyok, bár kimutatni nehéz...és próbálok én is annyira támasza lenni, amennyire ezt ő szeretné...remélem sikerül...


Szóval köszönöm nektek, Drágáim!!!!

by: Dudláj

Videók a Dog Dancingről

Videók a Dog Dancingről, remélem, sikeresen feltöltöttem...Nagyon jók voltak a csajok is és a pasik is, nézzétek feleim, mik vagynak...

http://www.videa.hu/tagok/943877

Említettem, hogy nagyon jók voltak a pasik is. Nos, a főpasit ki ne hagyjátok, Bise személyében, aki az előző bejegyzésben dancel, és aki szerintem a legjobb volt...és aki ezért nagyon fog utálni engem...vétkeztem...bünti...:)

By: Dudláj

Hangulat a bírói asztalnál:)

http://www.videoplayer.hu/videos/play/173933

Szóval, ő ott egy nagyon jó barátom, Bise. Nem nehéz megtalálni: az ipse, aki...nos...fura mozdulatokra képes, mikor fáradtabb a kelleténél.
Remélem, ezért nem fog megverni, vagy harag sem lesz...de tudhatná már, hogy az ilyen dolgok felkerülnek erre a blogra. :)

Egyébként nekem kimondottan tetszik a mutatvány, de tényleg. Tehetséges, úgyhogy, ha valaki a videót meglátván fel szeretné karolni, nem lepődnék meg. :)

Szóval figyi, Bise: én is szeretlek ám.:) (de azért ne bízd el magad...)

by: Dudláj

Dog dancing...

Dog dancing...

Hát ez valami fantasztikus volt. De komolyan. Jövőre veletek ugyanitt, remélem, hogy többen, hogy minél több ember átélje ezt az élményt.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz élőben. Gondoltam, hogy jól fogom érezni magam, Bise általában nem szokott hazudni nekem (mondom:általában:)), de teljesen igaza volt, mikor mesélt erről az egészről.
Már maga az sem volt semmi, hogy láttam a kutyákat az emberekkel együttműködni, teljes volt az összhang, minden úgy volt, ahogyan annak lennie kellett.
És ekkor jött a ráadás. Volt ott egy férfi, Lacinak hívták és Orczy nevű kedvencével indult a versenyen. A szavazatomat egyébként rá adtam le, engem elbűvölt, amit csinált. Miután vége volt a versenynek és a bírók visszavonultak, beszélgettünk egy pöttyet ezzel az emberrel, aki mutatott még nekünk pár trükköt. Majd elővette a kutyafalatokat és azt mondta, hogy most mi próbáljuk meg Orczyval egy két trükköt. Először persze ment a "Nem, ez nekem úgysem fog sikerülni, nem, nem akarok égni, stb.", de aztán kipróbáltuk. És jó volt. Sikerült együttműködni a kutyussal, többé-kevésbé megtette azokat a dolgokat, amit kértünk tőle, pedig akkor ismert meg minket...félelmetes...persze mindehhez az is hozzájárult, hogy Orczy egy kiválóan képzett kutyus, nyugodt és figyelmes.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen élményekkel jövök haza onnan.

Hugicámnak is nagyon tetszett a "műsor", bár gondoltam, hogy így lesz, mivel ő nagyon nagy állatbarát, a kutyát fajtáját például betéve tudja - velem szemben... Eldöntötte, hogy ő is Dog dancelni akar, méghozzá nagyon hamarosan. Remélem, ez tényleg így lesz...Én meg majd megyek drukkolni.:)

Szóval nagyon jó volt, nem tudok mást mondani (írni). Nemrég értünk haza, Hugica elfáradt, lepihent, én meg ezt írom...sajnos, szavakban nem tudom kifejezni, hogy mit éreztem/érzek. Minden esetre tudom, hogyha versenyző nem is, de ezeknek a napoknak állandó látogatója leszek.

És ajánlom mindenkinek, aki szereti a kutyákat.

By: Dudláj, aki részt vett élete első Dog dancingjén:)
Köszi Bise, te állat(barát) :)

Én a vásznon...

Encsi* talált egy nagyon vicces oldalt, ami a megmutatja pl. azt is, hogy Mucha (híres festő), hogyan festett volna le a képed alapján...
Nagyon poén!
Ez lennék én Mucha festményein:

Nekem tetszenek.

Pusz: Dudlájka

Übergáz...

Übergáz...

Egyszer ezt a Mónit leütöm, de komolyan...
Aki még nem tudná, ő az a csajszi, aki már kb. 22 éve a barátnőm, elválaszt minket egy ház, illetve egy kis ész, ami nem neki van...

Az eset a következő volt:
Kitalálta, hogy menjek be vele Pestre, a Tescoba, mert egy pasi találkozni akar vele, aki neki nem jön be, de hát mégis, olyan jó fej a srác, igaz, hogy egy kicsit csúnya, de nagyon jól lehet vele beszélgetni...
Hát találkoztunk. Szerintem annyira nem is volt csúnya, inkább kissé lányos, nekem meg főleg. Egyikünknek sem jön be az ilyen típusú pali, úgyhogy szegény ezt nagyon bukta, de hát ez van, mit tudunk csinálni...
Lényeg az, hogy Móni megtetszett neki. Ami annyiból problémás egy kicsit, hogy a barátnőmnek van pasija, Joci. Igen ám, de Móni nem akarta, hogy ez a másik (Zoli) megtudja, hogy neki van barátja. Ezért hát- és most jön a csavar- kitalálta, hogy Joci meg én csináljunk úgy, mintha mi lennénk egy pár...Hm...
Mit lehetett tenni, Joci már a Lurdyban várt minket. A köszönés nagyon poén volt, kaptam egy puszit a hajamra és egy mondatot a fülembe...na nem kell rosszra gondolni, a mondat szó szerint így hangzott: "Mindjárt felrobbanok, már három cigit elszívtam...".
Szegénykét nagyon sajnáltam, de nem tudtam mit csinálni...Az a bájgúnár meg csak nem akart lekopni...úgyhogy még kb. egy órán keresztül volt egy pasim, akit Jocinak hívnak és aki a barátnőm pasija...hiába, a jó barátnők mindenen megosztoznak...

Aztán, hál Istennek végre felszálltunk a vonatra és vége lett ennek az egész komédiának.

Na, de a napnak még nem.
Jött a kaller. Joci mondja neki, hogy kér két 33 %-os jegyet meg egy diákot Harasztiig. Azt mondja a nő: Harasztit már elhagytuk...
Az ütő is megállt bennünk. Te jó ég, minket otthon kinyírnak ezért...
Aztán kb. 10 perc múlva ment vissza vonat, nem késtünk sokat, fél órát, na de mégis...ez megkoronázta a napot.

De Móni tudja, hogy mindennek ára van. Ennek a mai napnak is. Hajrá, babám!

by: Dudláj

2006. március 14.

Ezt a bejegyzést egy régi blogomon találtam, véletlenül...

2006. március 14-én írtam a Dear Diary! című blogomba...hihetetlen, mennyire hasonlít ahhoz, amit átéltem/átélek még mindig...Formáját megőrizve közlöm ezen az oldalon.

Íme:

"Annyi furcsa ember van a világon. Én imádom a furcsa embereket. Imádok beszélgetni velük és van, amikor nem értem meg őket, de ők olyan különlegesek. Furcsák. Azt hiszem most én is ilyenné váltam többek szemében. Egy meg nem érthető furcsaságnak. Sőt. Egy undorító furcsaságnak. Nem túl kellemes ez az állapot. Meg aztán nem szeretek sírni sem, mert attól fáj a szemem. És a szívem is egy kicsit. Egy kicsit összefacsarodik, hogy ilyeneket hallok magamról.

Engem nem kell szeretni. Ez nem egy kötelező dolog. Mindenki szabadon utálhat kedve és energiája szerint.

De ez így nagyon rossz. Túlságosan szeretem azokat az embereket, akik ma azt mondták…

Úgy érzem, mostmár semmi sem lesz ugyanolyan…"

by: Dudláj

Elballagtam, de minek?:)

Régen írtam már ide, állítólag, szerintem, nem is olyan régen, de ha a nagybecsű írót a rajongói még lélegzetvételhez sem juttatják, annyira olvasni akarják a bejegyzéseit, nem tehet mást, enged a köz nyomásának és írja a blogját.

Szóval, elballagtam. Kedden. És szerdán első dolgom volt, hogy be kellett mennem abba a sz... iskolába...
A ballagás nem volt nagy szám, már csak azért sem, mert nem maradt sok tanár az iskolában, akitől elbúcsúzhattunk volna. Így maradt a folyosótól, zegzugoktól, dohányzótól való érzékeny búcsú.

Az előadás sem volt nagy szám, csak sok szám, ami nem minden esetben kötődött a ballagás fennkölt alkalmához. Persze, mivel tanultunk kortárs irodalmat, ez nekünk már meg sem kottyant.
Anyu meg hugi volt ott a ballagásomon, és persze lélekben többen is, akiknek nem volt lehetőségük ott lenni eme fantasztikus eseményen.
Rajtam volt az a nyaklánc, ami Julika nénitől kaptam, így olyan volt, mintha ő is ott lenne és együtt röhögnénk a műsoron:).
Rajtam volt a gyűrű, amit a szüleimtől kaptam, így szegény apa sem maradhatott le erről a jeles eseményről.

És rajtam volt az a fülbevaló is, amit egyszer, még nagyon régen kaptam, méghozzá úgy, hogy egy desszertes dobozban várta, hogy megtaláljam...


Szóval, egy élmény volt. Hihetetlen, de élmény.

By: Dudláj

A büszke vár

A büszke vár

Büszke bércnek hetyke ormán,
Komor bástya tornyosul.
Fény nem járta, nap nem látta,
Termeire csend borul.

Dacol üvöltő viharral,
Féltve őrzi titkait.
Hallgatásba burkolózva,
Tovább szövi álmait.

A rég-volt, pompás szobákat,
Ma enyészet járja át.
Kopott-dohos falak társa,
Denevérek, s a magány.

Évszázadok járnak-kelnek,
Mint egy megtört pillanat,
Utánuk csak fényét vesztett,
Elfelejtett rom marad.

Mert a konok vár egykoron,
Dicsőséget hirdetett.
Idő rágta, zúzta, tépte,
Nehezen, de engedett.

Mostan tágas várkertjének,
Gazdája csak durva gaz.
Melyek árnyas hársak alatt,
Több százada virulnak.

(Varga Nóra)

Puffff...

Puffff...

Szó szerint. Méghozzá tegnap. Hova? Bise lába közé. Miért? Mert béna vagyok-állítólag. De szerintem nem azért. Valami más oka kell, hogy legyen. Azt még nem tudom, hogy mi, de majd kitalálom...

A történet röviden: meg vagyok fázva, állandóan folyik az orrom, így folyamatos szükségem van zsebkendőre. A kuka meg Bise lába mellett volt a nem hozzám közel lévő oldalon. Gondoltam, ezt nem adom a kezébe, így ki akartam dobni. Aha. Csak a szék közbeszólt. Már csak arra ocsúdtam fel, hogy a parkettán ülök, a fejemen a szék, és fájok.
Persze mindenki rajtam röhögött. Én is. Nagyon poén volt, kár, hogy egy kicsit fájdalmas.
Ma meg levertem az epret. Enkiő lett epres, nem én.:) Nekem nem állt volna jól:). A fehér nadrágjához jobban megy, mint az én zöld felsőmhöz.:)

Na Pusz, majd jövök.

Dudláj

Karhel Gábor...

Karhel Gábor idézete nekem nagyon tetszett, nagyon sok mindent mond rólam és az olyan emberekről, akik hibáztak már az életben és akik hittek már valamiben...

"...végül, de nem utolsó sorban, Hittem! Illetve HITTEM!! Nagybetűvel, három felkiáltó jellel, mert nagyon hittem…
Az évek során, sok mindenben és sok mindenkiben hittem.
Tudom, most mi jár az agyadban. Igen, önmagamban is hittem.
Nem abban a valakiben, akit akkor látok, vagy látsz, ha szembe jövök/megyek veled az utcán, vagy tükörbe nézek, hanem abban a valakiben, aki mocskosan, vérezve, kegyelmet nem kérve, újra és újra felállt a koszos padlóról, mert az a valaki nem csak hitte, tudta: nem az a vesztes aki padlóra kerül, hanem az aki nem áll fel onnan!
Abban a valakiben, aki tudta: ha harcolsz veszíthetsz, de ha nem harcolsz, már veszítettél is!

Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a Hit, amely betonba ágyazva, Radio (Na nem a média…) és egyéb sugárbiztos szarkofágba zárva, valahol itt belül, nyugszik a lelkemben, csak annyira van biztos helyen, mint a csernobili, szintén betonba öntött 2. Blokk.

Rá kellett jönnöm, hogy mi mindenre NEM vagyok alkalmas…"

Nyál a köbön...

Ma nagyon jó napom volt. Illetve tegnap. Merthogy ma már nem kedd van, hanem szerda. Pontosan hajnali háromnegyed négy.

Encsinél vagyok és gondoltam, amíg Enki elmegy fürdeni, addig megírom a blogomban, hogy mi jó is történt velem. Mostanában. Aztán, ha Enki visszajött, filmet nézünk. Jó filmet. A címét nem tudom.

Ma nagyon jó volt a napom, jól is kezdődött, mert találkoztam a stúdióban a srácokkal. Csak azt tudom mondani, mint eddig is: kár, hogy elballagok, mert most nagyon jó velük. Jó lenne, ha ebből állna az élet...Csak ebből...Beszélgetésekből, nevetésből, ugratásból és nem lenne semmi rossz, ami ezt elronthatja...

Lacival képeket nézegettünk. Azt mondta, elvisz majd Egyiptomba. És én hiszek neki. Pedig egyszer már becsapott. De nem hiszem, hogy nem vinne magával. Ha azt mondja, hogy elvisz, hát így is lesz.

Encsinél alszom (majd valamikor aludni is fogunk, biztos). De most élvezzük azt, amit már nagyon régen nem csináltunk...Nem, Bise, nem szex...Beszélgetünk, úgy, mint nagyon régen, éjszakába nyúlóan, hajnalig a konyhában ülve mindenről. Érzelgünk és nem érzelgünk, nevetünk, közben sírunk, eszünkbe jut Shottner, akit már soha de soha nem fogunk elfelejteni. És hiányoznak a többiek: Endru, Timbu, Dorci, Márti, Fekete és Rencsó. Jó lenne, ha itt lennétek. Akkor együtt picsulhatnánk.

De ami késik, nem múlik.


És szót kell ejteni még Ancsáról. Ancsa, azaz Enki anyukája. Szerintem egy tündér. Ki tudja, hogyan keveredett erre a poros és piszkos földre, de az, tündér, biztos vagyok benne. A jobbik fajta, akinek különleges varázs ereje van:szeret, szeret mindenkit, szeret engem, és ez nekem nagyon jól esik. És ezt ki is mutatja. Jó.

Na, megjött Enki, mozizunk.


Dudlájotok

Szakdolgozat és cuki cica...

LEADTAM A SZAKDOLGOZATOMAT!!!
EL SEM HISZEM!!!
MEGCSINÁLTUK, LÁNYOK!!!!
HÁROMSZOROS HURRÁ NEKÜNK!!!

by: Dudláj

Ja, a cica meg cuki...:)

Enkiő blogjából...

Enkiő blogjából...

2008. április 14., hétfő

Dudláj kedvéért...

... írom a blogom :)

Egy gondolat: Olvasni jó :)

Encsi*

A stúdiós fiúk...

A stúdiós fiúk...

Igen, igen...ők...

Harmadikos korunkban ismertük meg őket, és most azon sírunk, hogy miért nem előbb, ugyanis lassan elballagunk (Dorci meg én biztosan, remélem... ugye????).
De nagyon jó bent ülni a stúdióban, beszélgetni, hülyéskedni és csak úgy lenni, hogy jól érzded magad...és mindezt egy iskolában...

És remélem, hogy olvassátok már a blogot, már 2 helyre is elmentettük a laptopon, úgyhogy hajrá, olvasni!

Majd kaptok még olyan levelet, amit múltkor írtam, és mindenki alá fogja írni. Egyébként a grafológus le akarta nyúlni, de nem adtam, mert mondtam, hogy az a tiétek.

Jók legyetek, hétfőn találkozunk és folytatjuk, amit szoktunk. Semmit. :)

Pusz:

mindenki Dudlája