A büszke vár
Büszke bércnek hetyke ormán,
Komor bástya tornyosul.
Fény nem járta, nap nem látta,
Termeire csend borul.
Dacol üvöltő viharral,
Féltve őrzi titkait.
Hallgatásba burkolózva,
Tovább szövi álmait.
A rég-volt, pompás szobákat,
Ma enyészet járja át.
Kopott-dohos falak társa,
Denevérek, s a magány.
Évszázadok járnak-kelnek,
Mint egy megtört pillanat,
Utánuk csak fényét vesztett,
Elfelejtett rom marad.
Mert a konok vár egykoron,
Dicsőséget hirdetett.
Idő rágta, zúzta, tépte,
Nehezen, de engedett.
Mostan tágas várkertjének,
Gazdája csak durva gaz.
Melyek árnyas hársak alatt,
Több százada virulnak.
Komor bástya tornyosul.
Fény nem járta, nap nem látta,
Termeire csend borul.
Dacol üvöltő viharral,
Féltve őrzi titkait.
Hallgatásba burkolózva,
Tovább szövi álmait.
A rég-volt, pompás szobákat,
Ma enyészet járja át.
Kopott-dohos falak társa,
Denevérek, s a magány.
Évszázadok járnak-kelnek,
Mint egy megtört pillanat,
Utánuk csak fényét vesztett,
Elfelejtett rom marad.
Mert a konok vár egykoron,
Dicsőséget hirdetett.
Idő rágta, zúzta, tépte,
Nehezen, de engedett.
Mostan tágas várkertjének,
Gazdája csak durva gaz.
Melyek árnyas hársak alatt,
Több százada virulnak.
(Varga Nóra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése