Nem egyedül...ugye?

Nahát...

Kezdjük egy jó hírrel: sikeresen elköltöztem, immáron teljesen és véglegesen gyermekkori barátnőm, Nyuszkó segítségével. Kb. délután 5-től este fél 9-ig pakoltunk. Nem volt egy könnyű menet. De túl vagyunk rajta.
Úgyhogy most már Dudláj végérvényesen szabad. Aminek persze nagyon örül. És azt hiszem, hogy egy kicsit tudathasadásos is, mert E/3-as személyben ír saját magáról...

Lassan kezdődik a nyár, nekem már elkezdődött az élet, remélem, szebb lesz, mint az eddigi...Nagyon szeretném, hogyha ez nem megint egy harc lenne az élettel szemben, hanem valami jó, amiért érdemes csinálni.

Ezzel az "új élettel" rengeteg mindent nyertem. Régi barátokat, akikkel eddig is szerettem lenni, de nem nagyon lehetett, mert mindig sietni kellett haza, új embereket, és egy férfit, aki nagyon fontos nekem, jó vele lenni és jó érzés, hogy ő is szeret velem lenni.

De vesztettem is. Tulajdonképpen egy családot. Egy olyan családot, aki már régen nem volt. Na de milyen dolog, hogy valakinek nincsen családja? Elég rossz. Nem számíthatsz senkire és semmire, magad vagy, ha tetszik, ha nem.
És persze ott van a Húgom, és gyermekkori barátnőm Moncsi és Nyuszkó, akikkel nem fogok olyan sűrűn találkozni, és akik nagyon hiányoznak nekem, már most.

De mégis itt van mindenki. Akkor, amikor én akarom és amikor ők akarják. És ez, remélem, így is marad.

by: Dudláj

Dudláj, Dudláj...

Ez itten a Dudláj-dal forrása...

Nagyon kész! Dalt írtak nekem/hozzám/rólam.
Hallgassátok meg, különösen figyelve a szövegre, főleg a refrén a fontos.

From: Dudláj's Egoblog
To: Minden imádómnak

Ígéret

Megígértem magamnak valamit, amit igyekeztem betartani.
Méghozzá azt, hogy a 40. bejegyzésem az lesz, hogy elköltöztem...
Nos, sikerült.
Elköltöztem.

Köszönöm azoknak a segítséget, akik végig mellettem álltak és szerettek. Sok ilyen van, felsorolni nem nagyon tudom, viszont kettőt mindenképpen ki szeretnék emelni belőle.

Különösen egy csodálatos családnak és az ő egy szem pöttöm kis szőke kislányuknak köszönhetem. Nagyon sokat tettek és tesznek értem. Köszönöm.

És még annak a csodálatos embernek, aki nagyon sokat segít nekem, mióta jobban megismertük egymást. És semmit sem enged megköszönni, számára ez természetes és én ezért nagyon hálás vagyok, bár kimutatni nehéz...és próbálok én is annyira támasza lenni, amennyire ezt ő szeretné...remélem sikerül...


Szóval köszönöm nektek, Drágáim!!!!

by: Dudláj