Nahát...
Kezdjük egy jó hírrel: sikeresen elköltöztem, immáron teljesen és véglegesen gyermekkori barátnőm, Nyuszkó segítségével. Kb. délután 5-től este fél 9-ig pakoltunk. Nem volt egy könnyű menet. De túl vagyunk rajta.
Úgyhogy most már Dudláj végérvényesen szabad. Aminek persze nagyon örül. És azt hiszem, hogy egy kicsit tudathasadásos is, mert E/3-as személyben ír saját magáról...
Lassan kezdődik a nyár, nekem már elkezdődött az élet, remélem, szebb lesz, mint az eddigi...Nagyon szeretném, hogyha ez nem megint egy harc lenne az élettel szemben, hanem valami jó, amiért érdemes csinálni.
Ezzel az "új élettel" rengeteg mindent nyertem. Régi barátokat, akikkel eddig is szerettem lenni, de nem nagyon lehetett, mert mindig sietni kellett haza, új embereket, és egy férfit, aki nagyon fontos nekem, jó vele lenni és jó érzés, hogy ő is szeret velem lenni.
De vesztettem is. Tulajdonképpen egy családot. Egy olyan családot, aki már régen nem volt. Na de milyen dolog, hogy valakinek nincsen családja? Elég rossz. Nem számíthatsz senkire és semmire, magad vagy, ha tetszik, ha nem.
És persze ott van a Húgom, és gyermekkori barátnőm Moncsi és Nyuszkó, akikkel nem fogok olyan sűrűn találkozni, és akik nagyon hiányoznak nekem, már most.
De mégis itt van mindenki. Akkor, amikor én akarom és amikor ők akarják. És ez, remélem, így is marad.
by: Dudláj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése