Beszélgetés, mely Encsi*, Dorci és köztem esett meg a tegnapi napon:
Dorci: Lányok, már annyira hiányoztatok. Tudjátok, mi lenne, ha mi összeköltöznénk?
Encsi*: Hát szerintem, annyira szeretjük egymást, hogy hamarosan leszbikusok lennénk.
(És ezt komolyan is gondolta, hülgyeim és uraim...)
Dorci (miután kiröhögte a lelkét is): Én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy lehet, hogy megutálnánk egymást. Mindhármunknak van olyan tulajdonsága, ami miatt megutálhatnánk egymást.
Encsi*: Na, akkor én most őszintén elmondom, hogy mit tudnánk egymásban megutálni. Dorci, benned azt, hogy nagyon rendszerető vagy. Benned Dudláj...(és akkor most következik a cenzúra, by a szerkesztő) semmit, mert te így vagy tökéletes, ahogy vagy...:)))))))))).
(Encsiben meg persze a túlzott krémet és nyafnyafot, ha fáradt)
Encsi*: De olyan rossz, hogy ilyenek jutnak az eszünkbe! Szerintem, mi vagyunk olyan jó barátnők, hogy inkább leszbikusok leszünk...
LOL...:)))))))
Szóval, hölgyeim, vigyázzatok a barátnőkkel, nehogy összeköltözzetek velük, mert, bár nem fogjátok megutálni egymást, de leszbikusok lesztek.
By: Hableány
2008. március 29., szombat
2008. március 23., vasárnap
Képek a heppi bördéjről...
Képek a szülinapi zsúrról és a meglepetés buliról
Encsi szülinapi répatortája
Encsi az anyukájával és a nagymamájával
Encsi és Gergő
Dorci, Encsi és én
Encsi az anyukájával és a nagymamájával
Encsi és Gergő
Dorci, Encsi és én
Dorci, Encsi, én és Mártikánk
A 4 grácia:)2008. március 21., péntek
Heppi Bördéj tú jú...
Na szóval...
Dorci rám bízta, hogy írjam le, mi is történt azon az ominózus születésnapon...aki még nem tudná- bár szerintem lehetetlen, hogy volt még valaki, aki nem tudta Magyarországon-, Encsinek tegnap, azaz 20-án volt a 23. születésnapja.
Encsi, születésnapja előtt egy héttel, nagyon szerényen csak ennyit kért tőlünk: "Meglepetés partit szeretnék..."
Khm...Aha...jó....
Dorcival gondolkozni kezdtünk...akkor legyen egy kis meglepetés...Mondjuk legyen az, hogy 20-án este Dorcinak programja van. Mondjuk, menjen színházba, amit már nem lehet lemondani. Hm, ez jó. Akkor már csak nekem kell valami alibi...Mondjuk, ne érjek oda időben...na, ez olyan jól sikerült, hogy kb. másfél órát késtem...de erről majd később.
Erre Encsi keresztbeszervezett. Az sms, ami kedden este 21 óra 54 perckor 03 másodperckor érkezett, a következő:
"Szeretettel meghívlak márcuis 20-án délután 2-kor tartandó születésnapizsúromra Újpalotára a Zsókavár utca 12-be. Ajándékot ne hozz, ölelést és puszit kérek! Encsi*"
Na puff...Akkor az egész nem jó...gyors telefon Dorcinak és Gergőnek, az egész meglepi átszervezése, ilyeténképpen: akkor 2-re mindenki Encsinél, kicsit maradunk, aztán el kell jönünük Dorcival. Gergő elviszi Encsit a Zöld Pont nevű kávézó és étterembe, ahova majd mi Dorcival megérkezünk negyed 6 felé, a tortával a kezünkben.
Ez így jó lesz. Akkor egy gyors sms Encsinek vissza, hogy nagggggyon jó lesz a 2 óra, akkor holnap tali...
Szót kell még ejteni a szülinapi tortáról, amit Encsi rendelt, hogy legyen neki...Répatorta az illető, ami nagyon finom. Szóltunk csillának, aki a tortát rendelte, hogy ne adja oda Encsinek, majd mi visszük az esti találkozóra, hogy meglepődjön.
MI lepődtünk meg, amikor megrendelte máshonnan...na jó, akkor két torta lesz...francba...
Eljött a várva várt nap...amikor semmi sem úgy ment, ahogy kellene neki...
Későn értünk oda Szandrával a könyvtárba, elkéstem Encsiéktől, gfél 4-re értem oda, szegénykém nagyon bánatos volt, amikor kb. 20 perc múlva közöltük Dorcival, hogy nekünk mennünk KELL.
Elmentünk a tortáért, persze, késésben voltunk. Közben Márti hívott minket, hogy ő is jön, megadtuk neki Gergő számát. Papír és toll nem volt nála, ezért?:
"Várjatok, majd leírom a homokba..."
A buszt eltérítették, kerülni kellett, így kb. egy órát késtünk. Encsi persze nagyon meglepődött, már semmi jóra nem számított...ami azt illeti, mi sem...
Aztán befutott Márti, és ez megkoronázta a napot. Encsi nagyon sok mindent kapott, ami szeretett volna. Mindenki ott volt, mindenki együtt volt és mibndenki örült, hogy mindenki örül...
Mi Dorcival pedig végre pihentünk egy kicsit...
Aztán hazamentem, ami már nem volt jó.
De most újra itt vagyok és jó azokkal, akik engem nagyon szeretnek:)
Na, Dorci, remélem, meg vagy elégedve az irománnyal, ha nem, kérlek, egészítsd ki.
Nekem mennem kell könyvtárba, mert írom a szakdogát...ismerős valakinek ez a szó???:))))))
Na pápá.
by: hableány
Dorci rám bízta, hogy írjam le, mi is történt azon az ominózus születésnapon...aki még nem tudná- bár szerintem lehetetlen, hogy volt még valaki, aki nem tudta Magyarországon-, Encsinek tegnap, azaz 20-án volt a 23. születésnapja.
Encsi, születésnapja előtt egy héttel, nagyon szerényen csak ennyit kért tőlünk: "Meglepetés partit szeretnék..."
Khm...Aha...jó....
Dorcival gondolkozni kezdtünk...akkor legyen egy kis meglepetés...Mondjuk legyen az, hogy 20-án este Dorcinak programja van. Mondjuk, menjen színházba, amit már nem lehet lemondani. Hm, ez jó. Akkor már csak nekem kell valami alibi...Mondjuk, ne érjek oda időben...na, ez olyan jól sikerült, hogy kb. másfél órát késtem...de erről majd később.
Erre Encsi keresztbeszervezett. Az sms, ami kedden este 21 óra 54 perckor 03 másodperckor érkezett, a következő:
"Szeretettel meghívlak márcuis 20-án délután 2-kor tartandó születésnapizsúromra Újpalotára a Zsókavár utca 12-be. Ajándékot ne hozz, ölelést és puszit kérek! Encsi*"
Na puff...Akkor az egész nem jó...gyors telefon Dorcinak és Gergőnek, az egész meglepi átszervezése, ilyeténképpen: akkor 2-re mindenki Encsinél, kicsit maradunk, aztán el kell jönünük Dorcival. Gergő elviszi Encsit a Zöld Pont nevű kávézó és étterembe, ahova majd mi Dorcival megérkezünk negyed 6 felé, a tortával a kezünkben.
Ez így jó lesz. Akkor egy gyors sms Encsinek vissza, hogy nagggggyon jó lesz a 2 óra, akkor holnap tali...
Szót kell még ejteni a szülinapi tortáról, amit Encsi rendelt, hogy legyen neki...Répatorta az illető, ami nagyon finom. Szóltunk csillának, aki a tortát rendelte, hogy ne adja oda Encsinek, majd mi visszük az esti találkozóra, hogy meglepődjön.
MI lepődtünk meg, amikor megrendelte máshonnan...na jó, akkor két torta lesz...francba...
Eljött a várva várt nap...amikor semmi sem úgy ment, ahogy kellene neki...
Későn értünk oda Szandrával a könyvtárba, elkéstem Encsiéktől, gfél 4-re értem oda, szegénykém nagyon bánatos volt, amikor kb. 20 perc múlva közöltük Dorcival, hogy nekünk mennünk KELL.
Elmentünk a tortáért, persze, késésben voltunk. Közben Márti hívott minket, hogy ő is jön, megadtuk neki Gergő számát. Papír és toll nem volt nála, ezért?:
"Várjatok, majd leírom a homokba..."
A buszt eltérítették, kerülni kellett, így kb. egy órát késtünk. Encsi persze nagyon meglepődött, már semmi jóra nem számított...ami azt illeti, mi sem...
Aztán befutott Márti, és ez megkoronázta a napot. Encsi nagyon sok mindent kapott, ami szeretett volna. Mindenki ott volt, mindenki együtt volt és mibndenki örült, hogy mindenki örül...
Mi Dorcival pedig végre pihentünk egy kicsit...
Aztán hazamentem, ami már nem volt jó.
De most újra itt vagyok és jó azokkal, akik engem nagyon szeretnek:)
Na, Dorci, remélem, meg vagy elégedve az irománnyal, ha nem, kérlek, egészítsd ki.
Nekem mennem kell könyvtárba, mert írom a szakdogát...ismerős valakinek ez a szó???:))))))
Na pápá.
by: hableány
2008. március 16., vasárnap
Tigris...mint cica...
Amikor veletek vagyok, boldog vagyok, mert nem vagyok egyedül...Mert van, aki velem foglalkozzon, van, akivel én foglalkozom és ilyenkor csak nagyritkán jut eszembe, hogy most sajnos egyetlenegy olyan ember sincsen a világon, akinek én lennék a legfontosabb...mert már nem én vagyok a legfontosabb...és már Tigrisrajzokat sem kapok...
by: Hableány
2008. március 14., péntek
Amikor a pillantás is elég...
Ez a kép nagyon tetszik nekem...nagyon sokat kifejez belőlem...
by: Kishableány
2008. március 12., szerda
2008. március 11., kedd
Monológ Dorcihoz...
Én sem értem.
Minden nap, amikor egyedül alszom, otthon, teljesen egyedül,na akkor nagyon fáj...nagyon...
Mert nagyon sokan, akik körülöttünk élnek, úgy gondolják, hogy megtehetik. Mert ők a valakik, akiket szeretünk, vagy nem szeretünk, de hatalmuk van felettünk..és MEGTESZIK.
Belénkrúgnak, hiába bánod meg.
Belénkrúgnak, és közben észre sem veszik, hogy szenvedsz.
Belénkrúgnak, nem egyszer és nem kétszer.
És közben nem látják, hogy te végigbőgted az éjszakát, hogy nem tudsz aludni, mert fáj, minden fáj, mert nincs ott, és mert nem ismer igazán...és mindenkinek megbocsát, csak neked nem, és mindenkivel szívesebben van, csak veled nem, és mindenki többet ér nálad, mindenki...
És te csinálod tovább, mert kell, mert mindenki elvárja tőled, mert ez a dolgod, hogy sose sírj, hogy mindig mosolyogj mindenkire, hogy ebből senki ne vegyen észre semmit...és elkészüljön minden...a szakdolgozat, a tanításaid, a támaterved, a vizsgák, a zárótanítás, az államvizsga...mert az a "legfontosabb"...
De neked nem az a legfontosabb...és ezt csak az a két-három ember tudja, aki IGAZ barátod, akiknek a vállán kisírhatod magad és akik veled sírnak, mert tudják, hogy rossz, és nem tudnak segíteni...mert ők az igazi barátok, és és senki más...és ha ők nem lennének, már te sem lennél...
Mert annyira fáj, hogy megszakad a szíved, és fehér habbá válsz....:((((((
"Egyszerre minden oly természetes,
megbénító, ujjongó félelem,
Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les,
Vár. Megmozdul. nem, nincs ott semmi sem.
Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
A szél megint hűlő szívébe fúj.
Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
És fájni kezd, gyógyíthatatlanul. "
/Vas István – A hang/
By: Mesecica,aki fehér habbá vált
Minden nap, amikor egyedül alszom, otthon, teljesen egyedül,na akkor nagyon fáj...nagyon...
Mert nagyon sokan, akik körülöttünk élnek, úgy gondolják, hogy megtehetik. Mert ők a valakik, akiket szeretünk, vagy nem szeretünk, de hatalmuk van felettünk..és MEGTESZIK.
Belénkrúgnak, hiába bánod meg.
Belénkrúgnak, és közben észre sem veszik, hogy szenvedsz.
Belénkrúgnak, nem egyszer és nem kétszer.
És közben nem látják, hogy te végigbőgted az éjszakát, hogy nem tudsz aludni, mert fáj, minden fáj, mert nincs ott, és mert nem ismer igazán...és mindenkinek megbocsát, csak neked nem, és mindenkivel szívesebben van, csak veled nem, és mindenki többet ér nálad, mindenki...
És te csinálod tovább, mert kell, mert mindenki elvárja tőled, mert ez a dolgod, hogy sose sírj, hogy mindig mosolyogj mindenkire, hogy ebből senki ne vegyen észre semmit...és elkészüljön minden...a szakdolgozat, a tanításaid, a támaterved, a vizsgák, a zárótanítás, az államvizsga...mert az a "legfontosabb"...
De neked nem az a legfontosabb...és ezt csak az a két-három ember tudja, aki IGAZ barátod, akiknek a vállán kisírhatod magad és akik veled sírnak, mert tudják, hogy rossz, és nem tudnak segíteni...mert ők az igazi barátok, és és senki más...és ha ők nem lennének, már te sem lennél...
Mert annyira fáj, hogy megszakad a szíved, és fehér habbá válsz....:((((((
"Egyszerre minden oly természetes,
megbénító, ujjongó félelem,
Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les,
Vár. Megmozdul. nem, nincs ott semmi sem.
Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
A szél megint hűlő szívébe fúj.
Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
És fájni kezd, gyógyíthatatlanul. "
/Vas István – A hang/
By: Mesecica,aki fehér habbá vált
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)