Videók a Dog Dancingről

Videók a Dog Dancingről, remélem, sikeresen feltöltöttem...Nagyon jók voltak a csajok is és a pasik is, nézzétek feleim, mik vagynak...

http://www.videa.hu/tagok/943877

Említettem, hogy nagyon jók voltak a pasik is. Nos, a főpasit ki ne hagyjátok, Bise személyében, aki az előző bejegyzésben dancel, és aki szerintem a legjobb volt...és aki ezért nagyon fog utálni engem...vétkeztem...bünti...:)

By: Dudláj

Hangulat a bírói asztalnál:)

http://www.videoplayer.hu/videos/play/173933

Szóval, ő ott egy nagyon jó barátom, Bise. Nem nehéz megtalálni: az ipse, aki...nos...fura mozdulatokra képes, mikor fáradtabb a kelleténél.
Remélem, ezért nem fog megverni, vagy harag sem lesz...de tudhatná már, hogy az ilyen dolgok felkerülnek erre a blogra. :)

Egyébként nekem kimondottan tetszik a mutatvány, de tényleg. Tehetséges, úgyhogy, ha valaki a videót meglátván fel szeretné karolni, nem lepődnék meg. :)

Szóval figyi, Bise: én is szeretlek ám.:) (de azért ne bízd el magad...)

by: Dudláj

Dog dancing...

Dog dancing...

Hát ez valami fantasztikus volt. De komolyan. Jövőre veletek ugyanitt, remélem, hogy többen, hogy minél több ember átélje ezt az élményt.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz élőben. Gondoltam, hogy jól fogom érezni magam, Bise általában nem szokott hazudni nekem (mondom:általában:)), de teljesen igaza volt, mikor mesélt erről az egészről.
Már maga az sem volt semmi, hogy láttam a kutyákat az emberekkel együttműködni, teljes volt az összhang, minden úgy volt, ahogyan annak lennie kellett.
És ekkor jött a ráadás. Volt ott egy férfi, Lacinak hívták és Orczy nevű kedvencével indult a versenyen. A szavazatomat egyébként rá adtam le, engem elbűvölt, amit csinált. Miután vége volt a versenynek és a bírók visszavonultak, beszélgettünk egy pöttyet ezzel az emberrel, aki mutatott még nekünk pár trükköt. Majd elővette a kutyafalatokat és azt mondta, hogy most mi próbáljuk meg Orczyval egy két trükköt. Először persze ment a "Nem, ez nekem úgysem fog sikerülni, nem, nem akarok égni, stb.", de aztán kipróbáltuk. És jó volt. Sikerült együttműködni a kutyussal, többé-kevésbé megtette azokat a dolgokat, amit kértünk tőle, pedig akkor ismert meg minket...félelmetes...persze mindehhez az is hozzájárult, hogy Orczy egy kiválóan képzett kutyus, nyugodt és figyelmes.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen élményekkel jövök haza onnan.

Hugicámnak is nagyon tetszett a "műsor", bár gondoltam, hogy így lesz, mivel ő nagyon nagy állatbarát, a kutyát fajtáját például betéve tudja - velem szemben... Eldöntötte, hogy ő is Dog dancelni akar, méghozzá nagyon hamarosan. Remélem, ez tényleg így lesz...Én meg majd megyek drukkolni.:)

Szóval nagyon jó volt, nem tudok mást mondani (írni). Nemrég értünk haza, Hugica elfáradt, lepihent, én meg ezt írom...sajnos, szavakban nem tudom kifejezni, hogy mit éreztem/érzek. Minden esetre tudom, hogyha versenyző nem is, de ezeknek a napoknak állandó látogatója leszek.

És ajánlom mindenkinek, aki szereti a kutyákat.

By: Dudláj, aki részt vett élete első Dog dancingjén:)
Köszi Bise, te állat(barát) :)

Én a vásznon...

Encsi* talált egy nagyon vicces oldalt, ami a megmutatja pl. azt is, hogy Mucha (híres festő), hogyan festett volna le a képed alapján...
Nagyon poén!
Ez lennék én Mucha festményein:

Nekem tetszenek.

Pusz: Dudlájka

Übergáz...

Übergáz...

Egyszer ezt a Mónit leütöm, de komolyan...
Aki még nem tudná, ő az a csajszi, aki már kb. 22 éve a barátnőm, elválaszt minket egy ház, illetve egy kis ész, ami nem neki van...

Az eset a következő volt:
Kitalálta, hogy menjek be vele Pestre, a Tescoba, mert egy pasi találkozni akar vele, aki neki nem jön be, de hát mégis, olyan jó fej a srác, igaz, hogy egy kicsit csúnya, de nagyon jól lehet vele beszélgetni...
Hát találkoztunk. Szerintem annyira nem is volt csúnya, inkább kissé lányos, nekem meg főleg. Egyikünknek sem jön be az ilyen típusú pali, úgyhogy szegény ezt nagyon bukta, de hát ez van, mit tudunk csinálni...
Lényeg az, hogy Móni megtetszett neki. Ami annyiból problémás egy kicsit, hogy a barátnőmnek van pasija, Joci. Igen ám, de Móni nem akarta, hogy ez a másik (Zoli) megtudja, hogy neki van barátja. Ezért hát- és most jön a csavar- kitalálta, hogy Joci meg én csináljunk úgy, mintha mi lennénk egy pár...Hm...
Mit lehetett tenni, Joci már a Lurdyban várt minket. A köszönés nagyon poén volt, kaptam egy puszit a hajamra és egy mondatot a fülembe...na nem kell rosszra gondolni, a mondat szó szerint így hangzott: "Mindjárt felrobbanok, már három cigit elszívtam...".
Szegénykét nagyon sajnáltam, de nem tudtam mit csinálni...Az a bájgúnár meg csak nem akart lekopni...úgyhogy még kb. egy órán keresztül volt egy pasim, akit Jocinak hívnak és aki a barátnőm pasija...hiába, a jó barátnők mindenen megosztoznak...

Aztán, hál Istennek végre felszálltunk a vonatra és vége lett ennek az egész komédiának.

Na, de a napnak még nem.
Jött a kaller. Joci mondja neki, hogy kér két 33 %-os jegyet meg egy diákot Harasztiig. Azt mondja a nő: Harasztit már elhagytuk...
Az ütő is megállt bennünk. Te jó ég, minket otthon kinyírnak ezért...
Aztán kb. 10 perc múlva ment vissza vonat, nem késtünk sokat, fél órát, na de mégis...ez megkoronázta a napot.

De Móni tudja, hogy mindennek ára van. Ennek a mai napnak is. Hajrá, babám!

by: Dudláj

2006. március 14.

Ezt a bejegyzést egy régi blogomon találtam, véletlenül...

2006. március 14-én írtam a Dear Diary! című blogomba...hihetetlen, mennyire hasonlít ahhoz, amit átéltem/átélek még mindig...Formáját megőrizve közlöm ezen az oldalon.

Íme:

"Annyi furcsa ember van a világon. Én imádom a furcsa embereket. Imádok beszélgetni velük és van, amikor nem értem meg őket, de ők olyan különlegesek. Furcsák. Azt hiszem most én is ilyenné váltam többek szemében. Egy meg nem érthető furcsaságnak. Sőt. Egy undorító furcsaságnak. Nem túl kellemes ez az állapot. Meg aztán nem szeretek sírni sem, mert attól fáj a szemem. És a szívem is egy kicsit. Egy kicsit összefacsarodik, hogy ilyeneket hallok magamról.

Engem nem kell szeretni. Ez nem egy kötelező dolog. Mindenki szabadon utálhat kedve és energiája szerint.

De ez így nagyon rossz. Túlságosan szeretem azokat az embereket, akik ma azt mondták…

Úgy érzem, mostmár semmi sem lesz ugyanolyan…"

by: Dudláj

Elballagtam, de minek?:)

Régen írtam már ide, állítólag, szerintem, nem is olyan régen, de ha a nagybecsű írót a rajongói még lélegzetvételhez sem juttatják, annyira olvasni akarják a bejegyzéseit, nem tehet mást, enged a köz nyomásának és írja a blogját.

Szóval, elballagtam. Kedden. És szerdán első dolgom volt, hogy be kellett mennem abba a sz... iskolába...
A ballagás nem volt nagy szám, már csak azért sem, mert nem maradt sok tanár az iskolában, akitől elbúcsúzhattunk volna. Így maradt a folyosótól, zegzugoktól, dohányzótól való érzékeny búcsú.

Az előadás sem volt nagy szám, csak sok szám, ami nem minden esetben kötődött a ballagás fennkölt alkalmához. Persze, mivel tanultunk kortárs irodalmat, ez nekünk már meg sem kottyant.
Anyu meg hugi volt ott a ballagásomon, és persze lélekben többen is, akiknek nem volt lehetőségük ott lenni eme fantasztikus eseményen.
Rajtam volt az a nyaklánc, ami Julika nénitől kaptam, így olyan volt, mintha ő is ott lenne és együtt röhögnénk a műsoron:).
Rajtam volt a gyűrű, amit a szüleimtől kaptam, így szegény apa sem maradhatott le erről a jeles eseményről.

És rajtam volt az a fülbevaló is, amit egyszer, még nagyon régen kaptam, méghozzá úgy, hogy egy desszertes dobozban várta, hogy megtaláljam...


Szóval, egy élmény volt. Hihetetlen, de élmény.

By: Dudláj

A büszke vár

A büszke vár

Büszke bércnek hetyke ormán,
Komor bástya tornyosul.
Fény nem járta, nap nem látta,
Termeire csend borul.

Dacol üvöltő viharral,
Féltve őrzi titkait.
Hallgatásba burkolózva,
Tovább szövi álmait.

A rég-volt, pompás szobákat,
Ma enyészet járja át.
Kopott-dohos falak társa,
Denevérek, s a magány.

Évszázadok járnak-kelnek,
Mint egy megtört pillanat,
Utánuk csak fényét vesztett,
Elfelejtett rom marad.

Mert a konok vár egykoron,
Dicsőséget hirdetett.
Idő rágta, zúzta, tépte,
Nehezen, de engedett.

Mostan tágas várkertjének,
Gazdája csak durva gaz.
Melyek árnyas hársak alatt,
Több százada virulnak.

(Varga Nóra)