2008. május 8., csütörtök

Elballagtam, de minek?:)

Régen írtam már ide, állítólag, szerintem, nem is olyan régen, de ha a nagybecsű írót a rajongói még lélegzetvételhez sem juttatják, annyira olvasni akarják a bejegyzéseit, nem tehet mást, enged a köz nyomásának és írja a blogját.

Szóval, elballagtam. Kedden. És szerdán első dolgom volt, hogy be kellett mennem abba a sz... iskolába...
A ballagás nem volt nagy szám, már csak azért sem, mert nem maradt sok tanár az iskolában, akitől elbúcsúzhattunk volna. Így maradt a folyosótól, zegzugoktól, dohányzótól való érzékeny búcsú.

Az előadás sem volt nagy szám, csak sok szám, ami nem minden esetben kötődött a ballagás fennkölt alkalmához. Persze, mivel tanultunk kortárs irodalmat, ez nekünk már meg sem kottyant.
Anyu meg hugi volt ott a ballagásomon, és persze lélekben többen is, akiknek nem volt lehetőségük ott lenni eme fantasztikus eseményen.
Rajtam volt az a nyaklánc, ami Julika nénitől kaptam, így olyan volt, mintha ő is ott lenne és együtt röhögnénk a műsoron:).
Rajtam volt a gyűrű, amit a szüleimtől kaptam, így szegény apa sem maradhatott le erről a jeles eseményről.

És rajtam volt az a fülbevaló is, amit egyszer, még nagyon régen kaptam, méghozzá úgy, hogy egy desszertes dobozban várta, hogy megtaláljam...


Szóval, egy élmény volt. Hihetetlen, de élmény.

By: Dudláj

Nincsenek megjegyzések: