Ezt a bejegyzést egy régi blogomon találtam, véletlenül...
2006. március 14-én írtam a Dear Diary! című blogomba...hihetetlen, mennyire hasonlít ahhoz, amit átéltem/átélek még mindig...Formáját megőrizve közlöm ezen az oldalon.
Íme:
"Annyi furcsa ember van a világon. Én imádom a furcsa embereket. Imádok beszélgetni velük és van, amikor nem értem meg őket, de ők olyan különlegesek. Furcsák. Azt hiszem most én is ilyenné váltam többek szemében. Egy meg nem érthető furcsaságnak. Sőt. Egy undorító furcsaságnak. Nem túl kellemes ez az állapot. Meg aztán nem szeretek sírni sem, mert attól fáj a szemem. És a szívem is egy kicsit. Egy kicsit összefacsarodik, hogy ilyeneket hallok magamról.
Engem nem kell szeretni. Ez nem egy kötelező dolog. Mindenki szabadon utálhat kedve és energiája szerint.
De ez így nagyon rossz. Túlságosan szeretem azokat az embereket, akik ma azt mondták…
Úgy érzem, mostmár semmi sem lesz ugyanolyan…"
by: Dudláj
2 megjegyzés:
Juj, nagyon depi, nagyon depi...
Szerintem egy csomó jó dolog történik veled mostanában! Gondolj csak bele... Ok, rosszak is, de azért jók is! Ezekre kell elsősorban koncentrálnod, dear...
Fel a fejjel, vannak, akik szeretnek és melletted állnak ;)
Igen, ez így igaz, de gondolj bele, Pufee, hogy mennyire nem flash az, hogy ezt egy éve írtam, és időszerű...
Ez übergáz, tanítónénje...:)))))
Másik Pufee (most még...)
Megjegyzés küldése