Nyálas, de szeretlek...

Ma reggel, ma délelőtt csak gondolkozom...és közben mosolygok...Elhiszem, de közben csak mosolygok...Hiszen én ezt akartam...azt akartam, hogy szeressen engem nagyon...és most megkaptam...és alig hiszem el...és minden egyes pillanatban könnyek gyűlnek a szemembe...az örömtől...a megkönnyebbüléstől...a szerelemtől... És bárhová megyek majd, fogom a kezét, és kihúzom magam, hogy igen, ő a barátom, ő az, akit szeretek, és majd jó lesz mindenkire mosolyogni, úgy igazán, örömből, mert összetartozunk, és ezt mindenki látni fogja... Ma reggel még nem kelt fel a nap, viszont a fénye visszatükröződött a Holdban...gyönyörű volt... Találtam egy szösszenetet a Holdról...érdekes...és talán nem véletlen. Szerintem illik majd ide.

A Hold színe

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett..

(Alkayoni Papadaki)

...Egy tekintet...

Olykor nagyon nehéz megfogalmazni az érzéseket. Nehéz eldönteni, hogy mit is érzünk valójában, vagy érezzük-e azt, amiről azt hisszük, hogy még mindig érezzük.
Az egyik pillanatban még fülig érő szájjal, a másikban pedig már könnyet visszapislogva rejteni el... mindent...

Egyszer azt akarni, hogy igenis, legyek már fontos, legyek már valaki, hívjanak fel azonnal, kérdezzék meg, hogy vagyok, mikor vagyok, miért vagyok...
Aztán meg azt akarni, hogy semmit se akarjanak tőlem, csak hagyjanak békén, ne is szóljanak hozzám többet, ne tegyenek fel ostoba kérdéseket, ne kelljen megmagyarázni semmit...csak ülni csendben és mondjuk rajzolni annak, aki örül neki...a barátomnak...a húgomnak...magamnak...


Vagy csak belemélyedni emlékekbe, amik megírják az egész életedet...és az érzéseidet...
...meztelen talpak nyoma éjszaka a padlón, amikor az ágy másik fele szuszog...
...kihűlt vasaló szobában felejtése...
...a párás tükrön egy ujjal írt üzenet...
...hajnali szendergés horgászat előtt...
...két száradó törülköző, ahogy összeérnek...
...elalvás előtti álmos csók...
...festékfoltok keresése még másnap is...
...haj felkontyolása, majd azon nevetés...
...simogató tekintet után egy simogató kéz érintése...
...sóhaj a vállgödörbe, ami csiklandozza a nyakadat...
...egy sokszor ismételt ölelés, ami szavak nélkül beszél...

...Egy tekintet...

by: Dudláj