2010. február 24., szerda

Tündérnyalóka

"Szorított a ruhám, levettem.
Szorított a ház, kimentem.
Szorított az ország, leléptem.
Szorított a földi légkör, széttéptem.
Szorított az univerzum, onnan repülök…
…és hopp, most egy sámlin ülök…

Nem tagadom,
itt jó nagyon!

(Csak egy picit idegesít,
hogy most épp a bőröm szorít…)"
(Sarlós Erzsébet)

2010. február 19., péntek

Labirintus

...Hát itt vagyok. Városokat és sivatagokat, idegeneket és rokonokat, ellenségeket és barátokat hagytam magam mögött. A labirintus itt tornyosul előttem, betölti az egész látómezőm. A bejárat egyszerre ijeszt és hívogat. Kezemben egy fonál vége vagy éppen egy bikaölő pallos. Döntenem kell, ha belépek, akkor végig kell csinálnom. Elszámolni valóm van! Ő ott van bent, és most nem menekülhet előlem tovább! Egészen biztos vagyok benne, hogy ott bent megtalálom, amit egész életemben kerestem: a Választ minden kérdésemre...

2010. február 17., szerda

Látom minden ősömet...



"Íme, ott látom atyámat anyámat, nővéreimet és fivéreimet. Látom minden ősömet az idők kezdetéig. Hívnak engemet, hogy foglaljam el helyem mellettük, hogy kövessem őket a Walhallába hol a hősök örökké élnek."

"Mindenért, amit gondoltunk vagy nem gondoltunk, tettünk, vagy nem tettünk. Vagy tennünk kellett volna. Bocsáss meg nekünk, Uram."

"- Az anyám egy tiszta nő volt, nagy, nemesi családból. És én legalább tudom, hogy ki volt az apám, te, disznózabáló szukafattya."

"Csak egy arab indul csatába egy kutya hátán."

2010. február 4., csütörtök

Hiszek a kísértetekben...

Na, akkor most ismételjük át a King-katekizmust:

Hiszem, hogy tízcentes ki tud siklatni egy tehervonatot;
Hiszem, hogy aligátorok élnek New York csatornáiban, nem szólva a Sheatland-póni méretű patkányokról;
Hiszem, hogy az ember árnyéka lefejthető egy acél sátorcövekkel;
Hiszem, hogy tényleg létezik Mikulás, és azok a pirosba öltözött fickók karácsonytájt az utcán az ő bedolgozói;
Hiszem, hogy létezik körülöttünk egy még soha nem látott világ;
Hiszem, hogy a teniszlabdákat mérges gáz tölti ki, és ha egyet kettévágunk, és a kitóduló levegőt belélegezzük - meghalunk.
Legfőképpen pedig hiszek a kísértetekben, hiszek a kísértetekben, hiszek a kísértetekben...

by: Dudláj (Stephen King)