"Szorított a ruhám, levettem.
Szorított a ház, kimentem.
Szorított az ország, leléptem.
Szorított a földi légkör, széttéptem.
Szorított az univerzum, onnan repülök…
…és hopp, most egy sámlin ülök…
Nem tagadom,
itt jó nagyon!
(Csak egy picit idegesít,
hogy most épp a bőröm szorít…)"
Szorított a ház, kimentem.
Szorított az ország, leléptem.
Szorított a földi légkör, széttéptem.
Szorított az univerzum, onnan repülök…
…és hopp, most egy sámlin ülök…
Nem tagadom,
itt jó nagyon!
(Csak egy picit idegesít,
hogy most épp a bőröm szorít…)"
(Sarlós Erzsébet)