Puffff...

Puffff...

Szó szerint. Méghozzá tegnap. Hova? Bise lába közé. Miért? Mert béna vagyok-állítólag. De szerintem nem azért. Valami más oka kell, hogy legyen. Azt még nem tudom, hogy mi, de majd kitalálom...

A történet röviden: meg vagyok fázva, állandóan folyik az orrom, így folyamatos szükségem van zsebkendőre. A kuka meg Bise lába mellett volt a nem hozzám közel lévő oldalon. Gondoltam, ezt nem adom a kezébe, így ki akartam dobni. Aha. Csak a szék közbeszólt. Már csak arra ocsúdtam fel, hogy a parkettán ülök, a fejemen a szék, és fájok.
Persze mindenki rajtam röhögött. Én is. Nagyon poén volt, kár, hogy egy kicsit fájdalmas.
Ma meg levertem az epret. Enkiő lett epres, nem én.:) Nekem nem állt volna jól:). A fehér nadrágjához jobban megy, mint az én zöld felsőmhöz.:)

Na Pusz, majd jövök.

Dudláj

Karhel Gábor...

Karhel Gábor idézete nekem nagyon tetszett, nagyon sok mindent mond rólam és az olyan emberekről, akik hibáztak már az életben és akik hittek már valamiben...

"...végül, de nem utolsó sorban, Hittem! Illetve HITTEM!! Nagybetűvel, három felkiáltó jellel, mert nagyon hittem…
Az évek során, sok mindenben és sok mindenkiben hittem.
Tudom, most mi jár az agyadban. Igen, önmagamban is hittem.
Nem abban a valakiben, akit akkor látok, vagy látsz, ha szembe jövök/megyek veled az utcán, vagy tükörbe nézek, hanem abban a valakiben, aki mocskosan, vérezve, kegyelmet nem kérve, újra és újra felállt a koszos padlóról, mert az a valaki nem csak hitte, tudta: nem az a vesztes aki padlóra kerül, hanem az aki nem áll fel onnan!
Abban a valakiben, aki tudta: ha harcolsz veszíthetsz, de ha nem harcolsz, már veszítettél is!

Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a Hit, amely betonba ágyazva, Radio (Na nem a média…) és egyéb sugárbiztos szarkofágba zárva, valahol itt belül, nyugszik a lelkemben, csak annyira van biztos helyen, mint a csernobili, szintén betonba öntött 2. Blokk.

Rá kellett jönnöm, hogy mi mindenre NEM vagyok alkalmas…"

Nyál a köbön...

Ma nagyon jó napom volt. Illetve tegnap. Merthogy ma már nem kedd van, hanem szerda. Pontosan hajnali háromnegyed négy.

Encsinél vagyok és gondoltam, amíg Enki elmegy fürdeni, addig megírom a blogomban, hogy mi jó is történt velem. Mostanában. Aztán, ha Enki visszajött, filmet nézünk. Jó filmet. A címét nem tudom.

Ma nagyon jó volt a napom, jól is kezdődött, mert találkoztam a stúdióban a srácokkal. Csak azt tudom mondani, mint eddig is: kár, hogy elballagok, mert most nagyon jó velük. Jó lenne, ha ebből állna az élet...Csak ebből...Beszélgetésekből, nevetésből, ugratásból és nem lenne semmi rossz, ami ezt elronthatja...

Lacival képeket nézegettünk. Azt mondta, elvisz majd Egyiptomba. És én hiszek neki. Pedig egyszer már becsapott. De nem hiszem, hogy nem vinne magával. Ha azt mondja, hogy elvisz, hát így is lesz.

Encsinél alszom (majd valamikor aludni is fogunk, biztos). De most élvezzük azt, amit már nagyon régen nem csináltunk...Nem, Bise, nem szex...Beszélgetünk, úgy, mint nagyon régen, éjszakába nyúlóan, hajnalig a konyhában ülve mindenről. Érzelgünk és nem érzelgünk, nevetünk, közben sírunk, eszünkbe jut Shottner, akit már soha de soha nem fogunk elfelejteni. És hiányoznak a többiek: Endru, Timbu, Dorci, Márti, Fekete és Rencsó. Jó lenne, ha itt lennétek. Akkor együtt picsulhatnánk.

De ami késik, nem múlik.


És szót kell ejteni még Ancsáról. Ancsa, azaz Enki anyukája. Szerintem egy tündér. Ki tudja, hogyan keveredett erre a poros és piszkos földre, de az, tündér, biztos vagyok benne. A jobbik fajta, akinek különleges varázs ereje van:szeret, szeret mindenkit, szeret engem, és ez nekem nagyon jól esik. És ezt ki is mutatja. Jó.

Na, megjött Enki, mozizunk.


Dudlájotok

Szakdolgozat és cuki cica...

LEADTAM A SZAKDOLGOZATOMAT!!!
EL SEM HISZEM!!!
MEGCSINÁLTUK, LÁNYOK!!!!
HÁROMSZOROS HURRÁ NEKÜNK!!!

by: Dudláj

Ja, a cica meg cuki...:)

Enkiő blogjából...

Enkiő blogjából...

2008. április 14., hétfő

Dudláj kedvéért...

... írom a blogom :)

Egy gondolat: Olvasni jó :)

Encsi*

A stúdiós fiúk...

A stúdiós fiúk...

Igen, igen...ők...

Harmadikos korunkban ismertük meg őket, és most azon sírunk, hogy miért nem előbb, ugyanis lassan elballagunk (Dorci meg én biztosan, remélem... ugye????).
De nagyon jó bent ülni a stúdióban, beszélgetni, hülyéskedni és csak úgy lenni, hogy jól érzded magad...és mindezt egy iskolában...

És remélem, hogy olvassátok már a blogot, már 2 helyre is elmentettük a laptopon, úgyhogy hajrá, olvasni!

Majd kaptok még olyan levelet, amit múltkor írtam, és mindenki alá fogja írni. Egyébként a grafológus le akarta nyúlni, de nem adtam, mert mondtam, hogy az a tiétek.

Jók legyetek, hétfőn találkozunk és folytatjuk, amit szoktunk. Semmit. :)

Pusz:

mindenki Dudlája

Romhányi: Szamárfül :)

Hát ez nagyon LOL, és témához vág...ugye, Dorci?





Sírfeliratok

Zebra:

Tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog...

Seregély:

Elhunytam, mert ez idén
sörét nőtt a venyigén.
Szüretkor a puskák
rám szórták a mustját.

Hangya:

Kinek járandója csak egy apró morzsa,
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.

Nerc:

Hogy lenyúztak, ó, én árva,
Elvittek az operába!
Lógott ott meg hód, nyest, menyét,
Ó, hogy utálom a zenét!

Gödény:

Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,
azért nincs, mert azt is elittam előre.

Egy sáska a hadból:

Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
...Várnom kell az esti névsorolvasásra.

Vakondok:

Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.
Most felülről szagolom az ibolyát.

Cerkóf:

Azt hittem, a kókusz még éretlen.
Tévedtem.

Hülye tyúk:

Csábos voltam csitri jérce koromtól
Az érckakas rámugrott a toronyból.

Galamb:

Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:
Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.

Lajhár:

Lustább voltam én, mint mások.
Pihegettem. De ez már sok!

Nem nagyon van kedvem írni, bocsi.

Nem nagyon van kedvem írni, bocsi.

Jó lenne, ha ebben az életben végre valami sikerülne, és nem kellene megharcolni érte...akár csak egy olyan óráért, ami ötös érdemjegyű...és nem kapnék rá kettest, csak azért, mert nem vagyok szimpatikus a tanárnak...

Egyszerűen ezt nem értem..egyre több mindent nem értek...néha úgy érzem, hogy nem kellett volna megszületnem sem, mert számomra nem sok jót vagy kellemeset tartogat ez a világ...ahogy eddig sem tartogatott túl sokat...amit meg tartogatott, azt én b*sztam el...és most nem kell megsajnálni, így gondolom és kész.

És kommentelni sem kell.