Ma nagyon jó napom volt. Illetve tegnap. Merthogy ma már nem kedd van, hanem szerda. Pontosan hajnali háromnegyed négy.
Encsinél vagyok és gondoltam, amíg Enki elmegy fürdeni, addig megírom a blogomban, hogy mi jó is történt velem. Mostanában. Aztán, ha Enki visszajött, filmet nézünk. Jó filmet. A címét nem tudom.
Ma nagyon jó volt a napom, jól is kezdődött, mert találkoztam a stúdióban a srácokkal. Csak azt tudom mondani, mint eddig is: kár, hogy elballagok, mert most nagyon jó velük. Jó lenne, ha ebből állna az élet...Csak ebből...Beszélgetésekből, nevetésből, ugratásból és nem lenne semmi rossz, ami ezt elronthatja...
Lacival képeket nézegettünk. Azt mondta, elvisz majd Egyiptomba. És én hiszek neki. Pedig egyszer már becsapott. De nem hiszem, hogy nem vinne magával. Ha azt mondja, hogy elvisz, hát így is lesz.
Encsinél alszom (majd valamikor aludni is fogunk, biztos). De most élvezzük azt, amit már nagyon régen nem csináltunk...Nem, Bise, nem szex...Beszélgetünk, úgy, mint nagyon régen, éjszakába nyúlóan, hajnalig a konyhában ülve mindenről. Érzelgünk és nem érzelgünk, nevetünk, közben sírunk, eszünkbe jut Shottner, akit már soha de soha nem fogunk elfelejteni. És hiányoznak a többiek: Endru, Timbu, Dorci, Márti, Fekete és Rencsó. Jó lenne, ha itt lennétek. Akkor együtt picsulhatnánk.
De ami késik, nem múlik.
És szót kell ejteni még Ancsáról. Ancsa, azaz Enki anyukája. Szerintem egy tündér. Ki tudja, hogyan keveredett erre a poros és piszkos földre, de az, tündér, biztos vagyok benne. A jobbik fajta, akinek különleges varázs ereje van:szeret, szeret mindenkit, szeret engem, és ez nekem nagyon jól esik. És ezt ki is mutatja. Jó.
Na, megjött Enki, mozizunk.
Dudlájotok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése