A stúdiós fiúk...
Igen, igen...ők...
Harmadikos korunkban ismertük meg őket, és most azon sírunk, hogy miért nem előbb, ugyanis lassan elballagunk (Dorci meg én biztosan, remélem... ugye????).
De nagyon jó bent ülni a stúdióban, beszélgetni, hülyéskedni és csak úgy lenni, hogy jól érzded magad...és mindezt egy iskolában...
És remélem, hogy olvassátok már a blogot, már 2 helyre is elmentettük a laptopon, úgyhogy hajrá, olvasni!
Majd kaptok még olyan levelet, amit múltkor írtam, és mindenki alá fogja írni. Egyébként a grafológus le akarta nyúlni, de nem adtam, mert mondtam, hogy az a tiétek.
Jók legyetek, hétfőn találkozunk és folytatjuk, amit szoktunk. Semmit. :)
Pusz:
mindenki Dudlája
2 megjegyzés:
Először is örülök, hogy már nem hableány vagy, hanem mindenki Dudlája. :)
Másodszor igen, a stúdióban ülni jó, az egyetlen olyan hely, amit szeretek abban a suliban. Szívem szerint ajánlanám mindenkinek, de mivel önző vagyok, így nem teszem, mindenki érdekében, hihi. Pussszancs nektek!
Dorci voltam, és még leszek egy darabig.
És mostanában arra gondoltam, hogy örökké szeretnék élni, eddig jól haladok! ;)
Mik jutnak eszedbe, ha fáradt vagy...hihi...
Puszi, szeri, Dudi.
Megjegyzés küldése