2008. július 21., hétfő

Szily László: Etetés

Kaptam kölcsön Bisétől egy fantasztikus könyvet. Szily László írta, Etetés a címe.
Elvileg ez egy horgászoknak való könyv, hogy így és így kell horgászni.
Csak gyakorlatilag nem az. Persze a horgászatról szól, de nem úgy, mint más ilyen témájú könyvek.

Én azt hittem, meghalok a röhögéstől...és gondoltam, megosztok veletek egy részt belőle.

A két horgász a könyv írója (lírai én...höhöhö) és legjobb barátja dr. I., aki egyébként egy boncoló orvos.

A kiválasztott rész arról szól, hogy miképpen lehet művészien elkövetni a bottörést (vagyis hány féle módon lehet a horgász béna...)

Akkor hát vedd és olvasd:

"A művészi bottörés lényege azonban éppen az, hogy véletlenül történik, egyesekkel mégis sokkal gyakrabban.
Egy jól trenírozott horgászkutya beszerzése esélyeinket sokszorosára növeli. Ha barátunk kis kedvencét is magunkkal visszük, nehezen maradhat el a siker. Ez az egyszerű recept ajándékozott meg az egyi legszebb, műértő körökben azóta is emlegetett töréssel a Bánhídai Hőerőmű hűtőtaván.
A másnapi keszegezést tervezgettük I.-vel a Zóna Büfében. Bobtailje, Majszi a tizedik kockacukrot kunyerálta lógó nyelvvel a dúsan tetovált pultostól, én ugyanúgy a tizedik gin-sört. A vicces kedvű pultos ezúttal nem a földre, hanem a kutya orrától 5 centire, a bárszékre tette a cukrot. Majszi vadul szimatolt - hol van az a kurva cukor??? -, majd könnyes, vádló tekintettel összeomlott. Horgászkutyám, Tapi közben azzal kísérletezett, hogy lehetséges-e a földön fekve kienni a tálból az ajándék körömpörköltet.
Kértem a felszolgálótól egy ollót és egy flakon extra zsíroldó hatású mosogatószert, és nekiláttam kibányászni a csontdarabkákat az állat bal hallójáratából. I.-vel egymásra néztünk. Igen. Minden korábbi tudósnál közelebb állunk ahhoz, hogy sikerüljön kitenyészteni az agy nélküli kutyát.
- Beszélj róla! - bátorított I. a kocsiban, a Bánhídai Erőmű felé tartva. Okos kutya, vakartam meg Tapi fejét, aztán nagy levegőt vettem, hogy belekezdjek. Az állat úgy érezhette, hogy túl keveset szerepelt az úton, fejét ezért gyors mozdulattal beszorította a fékpedál alá. Alig egy órás gyaloglással találtunk traktorost, aki egy ezresért kihúzott a szántásból, így folytatódott a horgásztúra. Bolognai, vagyis igen hosszú, teleszkópos bottal akartunk keszegezni az erőmű télen is langyos hűtőtaván.
Kihúztam vadonatúj, negyvenezer forintos bolognai botomat. Majszit láthatóan felizgatta a damilon fityegő úszó, mert tőle szokatlanul gyors mozdulattal a szájába vette és elkocogott vele. Az orsó fékjét még nem állítottam be, a bot ezért veszélyesen görbült. Visítva hívogattam az agyatlan bobtailt, de az csak ment. Tapi megérezte, hogy itt a nap csúcspontja. Odaugrott a sporttáskámhoz és hirtelen belepisált. Nagyot rúgtam a gusztustalan állat felé, de Majszi éppen akkor rántotta meg a damilt. Hanyatt estem, és letörtem a bot spiccét.
Egyszer elég a kutyakínzásból is, újra felszereltem a most már csak hatméteres botot. I. közben összegyúrta az etetőanyagot. Bőven megszórta csontkukaccal, aztán a kész gombócokat bedobálta jó húsz méterre. Tapi nagyon örült a váratlan ebédnek, hálásan meglibbentette farkát, bevetette magát a vízbe, és elúszott a gombócok irányába, mire azonban magával ragadta az erőmű hűtőrendszere felé sodró áramlat.
Majszi kicsit anyátlanul nézett körül. A gát tetején hórihorgas, bőrzsekis fickó kocogott Tatabánya irányába. I. bőrzsekit visel. Az az alak bőrzsekit visel. Az az alak I. Majszi mindent értett, és már rohant is. Én csónakot kerestem, I. tőle telhetően futott.
Félóra múlva egyszerre értünk vissza a horgászhelyre. A kutyákat gúzsba kötöttük és kloroformos ronggyal elkábítva a csomagtartóba tuszkoltuk. A horgászattól valahogy elment a kedvünk. Hazahajtottunk I.-hez. Bérelt szobája közepén nagy máglyát raktunk, és a parázson megpirítottunk két Balaton szeletet. A két kutyát bezártuk a kamrába. Majszi ugyanis éppen tüzel. A kölyköket majd eladjuk a leggazdagabb amerikai természettudományos gyűjteményeknek. Kaszálunk egy kalap pénzt, és megalapítjuk a világ első Halőrkutató Intézetét.
De horgászni, azt soha többé nem fogunk."



Nah, nekem ez az egyik kedvenc részem, bár mind az, de ez (meg még egy) kiemelkedik a többi közül.

Ja, és a kritika róla. Az sem semmi.

  • A paptetű nemi élete mindenkit érdekel. Végre tisztán látunk. Ideje volt, Köszönjük, mester. (The New York Time)
  • Bölcsészlányok, ettől bepisiltek. (Károly)
  • A hal él! A horgász gyilkos! Óvszered használd kétszer, mert a gumi is környezetszennyez! (Greenpeace)
  • Én nem értek a horgászathoz. Nem tudom, hogy néz ki a keszeg. De bölcsészlányokkal szeretnék levelezni. Írjatok! (Károly)
  • A horgászat szép hobbi, csak drága, kivéve, ha ingyér van, mert a rokonunk Florida partjainál hajótulajdonos és milliomos. Akkor nem olyan drága. És ha ad pálinkát is, akkor részegen hányhatunk az óceánba, ami nagy. (Cement, Az Élet Kötőszövete)
  • Jó (Híradó)
  • Sőt! Kiváló. (Híradó, második kiadás)

Nincsenek megjegyzések: