Életem
Fekszek egyedül a sötét szobába, Rád gondolok, s végigráz a hideg,
A múló pillanatok húsomig marnak,
Mégse lehetek a tied.
Idő, mely nem adatott meg,
Szó, mely kimondatlan lett.
Érzelem, mely bennem élt,
S csók melyet ő nem kért...
Ne haragudj rám...Szeretlek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése