Nagyon szarul vagyok...
Ha nem lenne az én tökéletes húgom (vagy tökéletlen?), akkor már régen kész lennék...teljesen...
Nagyon ari...mondtam nekik, hogy nem tudok egyedül aludni, és azóta velem alszik az ágy kényelmetlenebb felén, csak azért, hogy én is tudjak aludni. Ez így sokkal jobb, mint egyedül. Bár minden éjszaka arra ébredek, hogy azt hiszem, Tata alszik mellettem. Aztán, sajnos, rá kell jönnöm, hogy ez nem így van.:( Talán majd egyszer...
Remélem, nem olvassa ezt a bejegyzést...mert nagyon hiányzik...sosem gondoltam volna, hogy hiányozhat valaki ennyire...:(
Fenébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése