Limuzinban...

Az emberek nagy bölcsen azt mondják, hogy a pénz nem boldogít, mindenkinek arra van szüksége, hogy szeressék, legyenek barátai, legyen olyan családi háttér mögötte, hogy biztonságban érezze magát...aha...és közben meg haljon éhen..mindig számolgassa a pénzt, hogy erre van, erre nincs, nem veszek tejet, mert tegnap vettem, az olcsóbb csokoládét eszem, mert a másik 10 forinttal többe kerül, ajaj, lassan elfogy a vaj, pedig jó lenne, ha még egy pár napig elég lenne...
De közben ott vannak a barátaid...akik ugyancsak nem gazdagok, akiknek a segítségére nem számíthatsz mindig, mert az már nem lenne etikus, és a barátodat sem használhatod ki...akkor sem, ha ő ezt szívesen teszi...

Szóval, igen, fontos a család, ha van, fontosak a barátok, ha vannak, de ha ebből legalább egy is hiányzik, akkor már van egy kis probléma...

Egy este, séta közben szóba került a pénz. Méghozzá úgy, hogy azt mondta a barátom, hogy mi lenne, hogyha egyszerre egy nagyobb összeget nyerne. Akkor mit is kezdene vele...Mondtunk egymásnak mindenfélét, hogy mi lenne és mi nem. Közben arra gondoltam, hogy igen, soknak hangzik mindaz, amire vágyunk, pedig nem az...nem kellene, hogy az legyen. Hiszen egy ház általunk berendezve nem kellene, hogy luxus legyen...egy olyan autó, amiben kutyákat is lehetne vinni, nem kellene, hogy luxus legyen...egy laptop nem kellene, hogy luxus legyen...Szerintem ezek nem nagy kérések...

Miután ezt megbeszéltük és beültünk az autóba, úgy éreztem, mintha egy limuzinban ülnék, egy csodálatos pasi mellett, aki minden kívánságomat lesi és nap mint nap azon fárad, hogy jól érezzem magam...és ebből a csodálatos pasi ott ült mellettem...lehet, hogy tényleg nem a pénz boldogított engem akkor...?

by: Dudláj:)